Ha nincs ló, jó a tojás

Nem sok magyar szerepel a Guinness-rekordok könyvében. Tojáspatkoló pedig csak egyetlenegy, a székesfehérvári Koszpek József.

Család-otthonKeresztény Gabriella2008. 03. 21. péntek2008. 03. 21.
Ha nincs ló, jó a tojás

Idén húsvétkor ott lesz Siófokon, a tojásfesztiválon, ahol bárki megnézheti, miként űzi mesterségét.
Ez a hetven évét meghazudtolóan fiatalos férfi híres lehetne a hűségéről is, hiszen nyugdíjasként is ott kazánfűtő, ahol egész életében dolgozott. Patkolókovácsként inaséveiben bátyjával együtt az apja műhelyében püfölte az izzó vasakat, s persze lovakat is patkolt.
– De szép is volt! – sóhajt fel a vendégszobában, melynek polcain gyönyörűen patkolt tojások díszelegnek. – Aztán abbamaradt, mert apámat becincálták a téeszbe, a lovak megfogyatkoztak, én pedig fájó szívvel átigazoltam a városi ingatlankezelőhöz művezetőnek. A tojáspatkolás különben a kovácsmesterség ősi magyar hagyománya. Az 1800-as években csak olyan inas kapott mesterlevelet, aki bírálók előtt hibátlanul megpatkolt egy tojást, bizonyítandó, milyen finom keze van. Én életemben először 46 évesen bizonyítottam, miután láttam a tévében Rózsa György Legek című műsorát, ahol egy szegedi kovács országos rekordként 58 patkót szegelt fel egy tyúktojásra. Na, ezt én is kipróbálom, gondoltam, és 61 patkót szegeltem fel egy tyúktojásra! A műsor közben megszűnt, de a dolog mégsem volt hiábavaló, mert megismertem egy híres osztrák tojásgyűjtőt, aki biztatott, hogy folytassam a patkolást. A 18 ezer darabos gyűjteményébe került az én 350 patkós libatojásom is, amiről munka közben fotó, annak alapján meg, a nejem ajándékaként, egy festmény készült rólam, ott lóg a hálószobánk falán.
– Azóta pedig számtalan rekordot állított fel különböző, például pinty-, papagáj-, liba-, emu- és strucctojások megpatkolásával, amelyek a világ minden táján fellelhetők magángyűjtőknél. 
– Rajtuk kívül a drezdai meg a stuttgarti népművészeti múzeumba, sőt egy gazdag médiamágnás húsvéti ajándékaként a Vatikáni Múzeumba is eljutott a munkám, az 1995-ben készített 1119 patkós strucctojással pedig bekerültem a Guinness-rekordok könyvébe. Népművészet Mestere címet ugyan nem kaptam, de sebaj!
– Mit szeret a tojáspatkolásban?
– A patkókészítés, a szegecselés végtelen nyugalmát. A patkókat magam készítem többféle méretben, főleg rézből, de akár aranyból is, a tojás méretétől, a héj vastagságától és főleg attól függően, mit szeretnék belőle kihozni. Némelyikhez fél nap, a komolyabbak elkészítéséhez hónapok kellenek. Nézze, itt van a világrekorder strucctojás! Ezen majd’ két évet dolgoztam, és nincs az a pénz, amiért eladnám, még biztosítást is kötöttem rá! Alig néhány tojáspatkoló van már csak az országban. A nagy elődök meghaltak, a tojásdíszítők „ragasztásos alkotásainak” meg közük sincs a patkoláshoz! Mindig egy „varázsdobozban” tartom a legújabb munkáimat. Kérdezték már, hány tojást patkoltam mostanig, de sosem számoltam össze. Egy közülük, egy kereszttel patkolt strucctojás viszont arra vár, hogy urnaként tárolja a hamvaimat, feleségem és fiaim helyezik majd a szüleim kriptájába.
– Van a patkolt tojásra igény? Egyáltalán mibe kerülnek?
– A gyűjtők személyében akad vevő a komoly munkákra, bár azok elég drágák. Ez az emutojás 404 patkóval – le ne ejtse, mert megőrülök! – hetvenezer forint lenne, bár nem eladó. Egy horoszkópos kis tojás viszont nagyon olcsó. Jut eszembe! Egyszer egy huszonöt tagú kínai turistacsoport huszonöt Bak jegyűt kért tőlem: legyen kész másnapra! Csodálkoztam is, ezek tán egyszerre születtek? A tolmács nevetett: dehogyis, csak náluk most van a Kecske éve!

Ezek is érdekelhetnek