Hétköznapi újjászületéseink

Ilyenkor gondoljunk arra, hogy a rossz után többnyire jó következik. Ha túléljük a nehéz időszakot, megláthatjuk az alagút végén pislákoló fényt. Régi bölcs mondás: amiben nem veszünk el, az nemesít és erőt ad életünk további szakaszában. Bagdi Éva pszichológus szerint sok múlik azon, miként dolgozzuk fel az eseményeket, hogyan küzdünk meg a problémákkal, és hogyan viselkedünk, ha új emberek bukkannak fel az életünkben. A változások közepette csöppet sem mellékes, hogy mi irányítunk vagy épp bennünket terelgetnek. Aki dönt, annak mindig nagyobb felelősség nehezedik a vállára. Még akkor is, ha kényszerhelyzetben van, s éppen a másik döntésképtelensége miatt, jobbító szándékkal lép ki egy olyan élethelyzetből, ami már nem szolgálja a fejlődést. Ennek ellenére könnyebben megbirkózunk a nehézségekkel, ha úgy érezzük, a mi kezünkben van a döntés, az irányítás felelőssége. Ez együtt jár azzal is, hogy nemcsak elszenvedjük a változásokat, hanem – önsajnálat vagy önfeláldozás helyett – teszünk is sorsunk jobbra fordulásáért.
Egyik fő nehézség: kirepülnek a gyermekek a családi fészekből, magányossá válnak a szülők, főként az anyák. Arra kell törekedni, hogy a szülők találjanak kedvükre való elfoglaltságot, akár együtt, akár külön. A gyermek elköltözése jó alkalom arra, hogy a szülők újra felfedezzék egymást. A költözés esetenként ugyancsak sokkoló élethelyzetnek számít, még akkor is, ha ezt a jobb élet reményében tesszük. Az okos ember sorra veszi az előnyöket, a hátrányokat, mérlegel – aztán dönt. Amikor elveszítünk valamit – a régi otthonunkat, bútorainkat, emlékeink színhelyét –, az olyan, mintha magunkból veszítenénk el egy kis darabot. Miután döntöttünk, csakis előre szabad nézni. A súlyos betegség a legnagyobb csapás az életünkben, mert alapjaiban rengeti meg a jövőbe vetett hitünket. Hippokratész szerint azonban csak azt az embert lehet meggyógyítani, aki hajlandó megváltoztatni az életvitelét. A munkahely-változtatást akkor is nehezen éljük meg, ha több fizetésért jobb körülmények közé kerülünk. Új elvárásoknak kell megfelelnünk, bizonyítanunk kell, s elfogadtatni magunkat – ami negyvenéves kor felett különösen nehéz. A munkahely elvesztése viszont önértékelési zavart, szorongást okozhat. Félelem helyett igyekezzünk több lábon állni, s bízni legjobb képességeinkben. Gondoljunk arra, hogy lesz állásunk, pénzünk, s ezzel visszanyerjük önbecsülésünket. A szakítás és a válás óriási próbatétel az életünkben. Először érzelmileg kell megküzdenünk a helyzettel, tudnunk kell elengedni a távozni készülőt. Aztán, ha sikerült talpra állnunk, ideje lesz az előttünk álló feladatokra összpontosítani. Ismerjük fel önmagunk csodáit, s vegyük észre: valaki mindig számít ránk.