Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Kinek az életében nem fordult már elő olyan válsághelyzet, melyből csak nehezen tudott kilábalni? Munkanélküliség, válás, költözés, hozzátartozók elvesztése, pénztelenség, betegség… Mindannyian másként éljük túl ezeket a kríziseket.
Ilyenkor gondoljunk arra, hogy a rossz után többnyire jó következik. Ha túléljük a nehéz időszakot, megláthatjuk az alagút végén pislákoló fényt. Régi bölcs mondás: amiben nem veszünk el, az nemesít és erőt ad életünk további szakaszában. Bagdi Éva pszichológus szerint sok múlik azon, miként dolgozzuk fel az eseményeket, hogyan küzdünk meg a problémákkal, és hogyan viselkedünk, ha új emberek bukkannak fel az életünkben. A változások közepette csöppet sem mellékes, hogy mi irányítunk vagy épp bennünket terelgetnek. Aki dönt, annak mindig nagyobb felelősség nehezedik a vállára. Még akkor is, ha kényszerhelyzetben van, s éppen a másik döntésképtelensége miatt, jobbító szándékkal lép ki egy olyan élethelyzetből, ami már nem szolgálja a fejlődést. Ennek ellenére könnyebben megbirkózunk a nehézségekkel, ha úgy érezzük, a mi kezünkben van a döntés, az irányítás felelőssége. Ez együtt jár azzal is, hogy nemcsak elszenvedjük a változásokat, hanem – önsajnálat vagy önfeláldozás helyett – teszünk is sorsunk jobbra fordulásáért.
Egyik fő nehézség: kirepülnek a gyermekek a családi fészekből, magányossá válnak a szülők, főként az anyák. Arra kell törekedni, hogy a szülők találjanak kedvükre való elfoglaltságot, akár együtt, akár külön. A gyermek elköltözése jó alkalom arra, hogy a szülők újra felfedezzék egymást. A költözés esetenként ugyancsak sokkoló élethelyzetnek számít, még akkor is, ha ezt a jobb élet reményében tesszük. Az okos ember sorra veszi az előnyöket, a hátrányokat, mérlegel – aztán dönt. Amikor elveszítünk valamit – a régi otthonunkat, bútorainkat, emlékeink színhelyét –, az olyan, mintha magunkból veszítenénk el egy kis darabot. Miután döntöttünk, csakis előre szabad nézni. A súlyos betegség a legnagyobb csapás az életünkben, mert alapjaiban rengeti meg a jövőbe vetett hitünket. Hippokratész szerint azonban csak azt az embert lehet meggyógyítani, aki hajlandó megváltoztatni az életvitelét. A munkahely-változtatást akkor is nehezen éljük meg, ha több fizetésért jobb körülmények közé kerülünk. Új elvárásoknak kell megfelelnünk, bizonyítanunk kell, s elfogadtatni magunkat – ami negyvenéves kor felett különösen nehéz. A munkahely elvesztése viszont önértékelési zavart, szorongást okozhat. Félelem helyett igyekezzünk több lábon állni, s bízni legjobb képességeinkben. Gondoljunk arra, hogy lesz állásunk, pénzünk, s ezzel visszanyerjük önbecsülésünket. A szakítás és a válás óriási próbatétel az életünkben. Először érzelmileg kell megküzdenünk a helyzettel, tudnunk kell elengedni a távozni készülőt. Aztán, ha sikerült talpra állnunk, ideje lesz az előttünk álló feladatokra összpontosítani. Ismerjük fel önmagunk csodáit, s vegyük észre: valaki mindig számít ránk.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu