Csókterápia apának is

Minden szülés nélküli év kidobott esztendő – vallja Gerendás Péter. Egy nyolcgyermekes apa szájából elég hitelesen hangzik. Pláne akkor, ha az utóbbi hat gyermeke világra jötténél maga is benn volt a szülőszobában. Az 52 éves énekes-zenész minden férfitársát az apás szülésre biztatja:
– Alaptalanok azok a félelmek, melyek szerint ha állati módon kiterülve, fájdalmak közt kínlódva látják a párjukat, kiábrándulnak majd belőle. Én ott újra és újra beleszeretek a feleségembe. Azt azonban megfigyeltem, hogy a szülés utolsó órájában a nők valahogy elveszítik a humorérzéküket…
Azurák Csaba televíziós műsorvezető-szerkesztőn saját bevallása szerint főként a tehetetlenségérzés uralkodott el, mikor két kislánya születésekor úgy látta szenvedni a párját, mint még soha. Aztán amikor kezébe adták az újszülötteket, mindkétszer elsírta magát. (Meg akkor is majdnem, amikor a vajúdó kismama véletlenül ráharapott a simogató társa hüvelykujjára. De hát mégsem ordíthat a szülőszobában az apuka!)
A születés misztériumát nem lehet megszokni – vallja Berényi Tamás informatikus, akinek felesége a negyedik gyermeküket hordja a szíve alatt. De a negyedik nekifutásra már némi rutint azért szereznek a szülők, szülésben-gyereknevelésben egyaránt, teszi hozzá. Ha az első gyerek lenyeli a pénzérmét, az ifjú szülők azonnal rohannak vele az orvosi ügyeletre. A másodiknál már komótosan ráültetik a bilire és várnak. A harmadiknál pedig egész egyszerűen levonják a zsebpénzéből.
– Ha az ember egyszerre öt gyerekkel él együtt, értelmet nyer a „végtelen” vagy az „örökmozgó” kifejezés – filozofál Gerendás Péter. – Végtelennek tűnnek például a fürdetések és az étkezések. Csak a mosógép nem örök, pedig örökké megy, ezért kétévente cserélni kell. A nők születnek az anyaságra és a gyermeknevelésre; én a mai napig tanulom a szakmát. Minden tiszteletem a feleségemé a türelméért! Bevallom: ha dolgozni megyek, könnyes szemmel, de olykor bizony padlógázzal intek búcsút a családnak.
Ha kisgyerek van a háznál, az ember valóban átértékeli a munkahelyét, az ottani csendet, békét – erősíti meg Azurák Csaba, és körülöttünk több férfi is sűrűn bólogat. Mert nem épp leányálom (apaálom?) hajnali fél egykor arra ébredni, hogy a hároméves Zsófinak „nyikorog a hasa” meg „éhen van halva”. Aztán mégis szívmelengető közös élmény lesz belőle, ahogy ketten titokban nassolnak a konyhában, mint a kedvenc mesebeli koboldok.
Ilyenkor jogosan jár a csókterápia: egy-egy puszi a csokiért, a csikóért, a csákóért, a csókáért – amíg hosszadalmas kerülő úton el nem jutnak a kívánatos szóig. A csókig.