Lidérces éjszaka

Gondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki nehezen viseli a förtelmes nagy hőségeket. Nappal még csak-csak lehet bírni. De éjjel! Amikor minden levegővétel perzseli a tüdőt, s órákba telik, míg nagy nehezen elalszik az ember.

Család-otthonBalogh Géza2008. 06. 13. péntek2008. 06. 13.
Lidérces éjszaka

Izzasztó, kába alvás ez, mikor minden őrültséget összeálmodunk. Például azt, hogy valaki itt, a közelben üvölt. Artikulálatlan üvöltés, a pihenni szándékozó megpróbálja elhessegetni magától, de nem sikerül. És most már egy gyermek is ordít.
– Apa, ne bántsd anyát!
A szemközti lakótelep valamelyik lakásában kiabálnak. Egy férfi, egy nő és egy gyerek. Sorra gyulladnak ki a házakban a fények, az ordítás erre félbemarad.
Már-már elszunyókálok, mikor kezdődik megint. Férfihörgés és asszonyjajgatás, közte egy-egy gyermekvisítás.
– Apa, ne bántsd anyát!
És a gyermek visít, zokog egyfolytában. Ezt már nem lehet tovább bírni, rohanok ki a teraszra. Nem is a két felnőtt verekedése bőszít fel igazán, hanem a védtelen gyermek kiszolgáltatottsága.
– Hagyd abba, te féreg, mert azonnal rendőröket hívunk! – üvöltök át. 
Érdekes módon ez hat. Mert odaát lekapcsolják a villanyt, és síri csend telepszik az alvó lakótelepre.
Másnap reggel viszont behúzott nyakkal lépek ki az utcára, s tekingetek félénken jobbra-balra. Mert mi van akkor, ha ez az alak megjegyezte az erkélyünket és bosszút áll. Kitelik tőle. Hisz aki a feleségét a saját gyermeke előtt veri agyba-főbe, az mindenre képes. Napokig nagyokat pislogva, óvatosan jártam-keltem, de az ürge vagy nagyon be volt rúgva, s nem emlékezett semmire, vagy tényleg megijedt a rendőröktől – hál’ istennek nem történt semmi.
Aztán lassan el is felejtettem a szörnyű éjjelt. Azt hittem, végre nyugalmam lesz, tegnap azonban kezdődött minden elölről. Csak kicsit arrébb, s egy kicsit élesebben. Elborult aggyal léptem ki a teraszra, de ekkor elhalkult a gyereksírás. Sokáig hallgatóztam, de továbbra is csend, visszafeküdtem hát. Már kezdtem elszenderedni épp, mikor megint felüvöltött a gyerek. Mint akit nyúznak, mint akinek az anyját veri a részeg apja.
Rohanás ki az erkélyre, de megszűnik hirtelen a jajgatás. Sötét van, lélegzet-visszafojtva keresem a hangforrást. Fel is hangzik hamarosan a ház előtti parkban. Már kiabálnék le, hogy hívom a rendőrt, te gazember, mikor kiugrik a bokorból két kergetőző macska. Két nagy, dagadt, fehér bagzó macska – ordítanak önfeledten…

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek