Megélem a nők sorsát

Első csók
Elkapott pillanat az erkélyen, Katival, igen meghitt közelségben. Szüleink barátkoztak, így mi is gyakran találkoztunk. Mondhatnám, ez volt az első csók, csakhogy az én első szerelmemet Piroskának hívták. Sajnos vele nem tudtam ilyen közelségbe kerülni, mert ő a szomszéd házban lakott, csak a kerítésen keresztül tudtuk megfogni egymás kezét. Négy-öt évesen már birtokában voltam annak az érzésnek, amit egész életemben hordoztam – s amit szerelemnek nevezünk. E tekintetben nem változtam, most is ilyen vagyok, csak nem így nézek ki. Meggyőződésem, hogy a gyermek élete roppant gazdag, az egész világ benne rejlik, ám a külvilág számára mindez nem látható. Meghatározó a tiszta forrás, ahonnan elindultunk. Vagy az ősélményként átélt istenhit. Gyerekkoromban sokkal többet tudtam Istenről, mint ma. Ha akkor tudok írni, a mostaniaknál sokkal jobb könyveket írok.

Anyabarát
Családunk Eperjesről származik, amíg éltek ott rokonaink, gyakran hazamentünk. Ez az útlevélkép anyámmal együtt készült. Ő volt az első szellemi tanítómesterem. Amit tudok, azt tőle kaptam. Csodálatos ember volt, okos és bölcs. Életlátása ma is példaértékű lehet. Ezt nemcsak én gondolom így, hanem mindenki, aki ismerte őt. Zuglóban, ahol laktunk, a rákospalotai bőrkonfekciónál, ahol élete második felében dolgozott. Kettőnk viszonyáról sokat írtam és írok a könyveimben. De csak azokat a hétköznapi, megannyi szépséget és gazdagságot magába rejtő történeteit adom tovább, melyek lelkileg fontosak, nemcsak nekem, hanem az olvasóimnak is.
Ahogy említettem, szellemi beavatásomat egy nőtől kaptam, ezért az én mentalitásomban, az írásaimban nagyon sok a matriarchális elem. Jobban megértem a nőket, a női problémákat. Pályám során nem véletlenül írtam sok női szerepet Mártától Szűz Máriáig. Képes vagyok átélni és megélni a nők sorsát – következésképpen sok női olvasóm van –, meg tudom szólítani őket, értek a nyelvükön, természetesen mindezt férfiszemmel.
Visszatérve anyámhoz: ritka csoda volt a mi kapcsolatunk. Életünk során barátokká váltunk. Kiléptünk az anya–fiú szerepből, és kialakult köztünk egy barátság. Ez egészen más szeretetforma, szerintem az egyetlen ideális érzelmi viszony. Olyan dolgokat tudtunk megbeszélni egymással, amit anya–fiú vonatkozásban soha nem beszéltünk volna meg. Szerelmi életünk minden zűrzavarát például, és kölcsönösen. Ha egy családon belül sikerül ilyen őszinte és gazdag lelkületű állapotot elérni, azt nyugodtan nevezhetjük áldott állapotnak. Magam is mindig erre törekedtem a gyerekeimmel – Péterrel és Julikával sok szép pillanatunk volt már.

Három grácia
Nagyanyám, anyám, feleségem: három nő, akik meghatározták a sorsomat, az Isten velük kötötte össze szorosan az életemet. Ha ránézünk a feleségem pocakjára, érzésem szerint egy negyedik nő is rejtőzik a képen, Julcsika… Körbevesz a jóság, a szeretet, a bölcsesség. Emberekkel megszemélyesítve minden együtt van, amit értéknek tartok a világban. Ilyennek képzelem el a mennyországot. (Ha még egy férfi szerepelhetne a képen, akkor Hamvas Bélát odamontíroznám.) Hogy mindannyian találkozni fogunk a túlvilágon, abban egészen biztos vagyok. Szeretteim már teljesen más arcot viselnek, egyikük sem így néz ki, ahogyan a fotón látjuk. Én is sokat változtam, ki mondaná meg, hogy itt, középen Müller Péter író áll. Életünk során szerepeket játszunk, megannyi maszkot és jelmezt váltunk. De az nagy baj volna, ha a mennyországban csak a maszkunkon keresztül ismernénk meg egymást. A szeretet legmélyebb értelemben azt jelenti, hogy az összes maszk mögé látunk.  Ebben semmi nem zavarhat meg: sem betegség, sem halál. Soha nem belső lényünk változik, hanem a maszkunk. Ezek messzire vezető gondolatok, s a reinkarnációhoz is elvezetnek.