Miként válhat gyilkosság két fiatal?

Természetesen az egész országot megrázó nagyatádi esetről van szó. Amikor ezeket a sorokat írom, a két gyilkossággal gyanúsított fiú, Dávid és Mihály letartóztatva, elmeállapotukat szakértők vizsgálják, Jocót, a 17 éves áldozatot már eltemették. Mindkét család romokban; most szomszédok, barátok, iskolatársak találgatják, vajon mi is történt azon a végzetes szerdán, ott, az elhagyatott kaposvári tó partján. Pontosabban, azt nagyjából tudjuk, hogy mi történt – gyilkosai valamilyen ürüggyel odacsalták a fiút, akit aztán kővel, fával és egy, a helyszínen talált vésővel vertek agyon, 14 ütés érte az áldozat fejét, de még életben volt, amikor a vízbe dobták, így hát valószínűleg megfulladt –, amit azonban egyelőre még senki sem tud, hogy miért is történt, ami történt.

Persze a népek beszélnek mindenfélét. Vannak, akik szerint a fiúk halállistát készítettek, ahol sok egyéb társuk mellett Jocó neve állt az első helyen, mások úgy tudják, hogy a két gyilkos tinédzser azért végzett Jocóval, mert ők drogoztak, és a srác „fel akarta dobni” őket. Olyasmit is lehetett olvasni, hogy a fiatalok szélsőséges ideológiát követtek, vagyis, hogy „két hungarista megölt egy harmadikat”. Mások meg egy titkos szövetségről beszélnek, amelyben ők hárman együtt szerepjátékoztak, íjászkodtak, Dávid és Misi ilyenkor a gonosz bőrébe bújt. A szövetséget Jocó azonban nemrég felbontotta, mert ki akart lépni ebből a körből, inkább tanulni akart, erre biztatta társait is, meglehet, ezért mondták róla: nagyképű lett.

Sorakoznak a miértek, csak a válaszok késnek, de az biztos, hogy ami történt, az a szülők, a pedagógia és talán a jelen világunk csődje is. Mert az a két gyerek nem vált egyik percről a másikra gyilkossá, korábbi és egészen biztosan jól látható jelek kellettek, hogy jelezzék a közelgő tragédiát. És igen: az osztálytársak azt mondják, ugyan tapasztaltak valamiféle másságot a két fiún, de soha nem gondolták, hogy ilyesmi bekövetkezhet.

Ez a „másság” az agresszivitást jelenti. A beszélgetéseken kiderült: az elkövetők korábban állatokat kínoztak, nyúztak meg. Egyszer például élve eltemettek egy kutyát, s megvárták, hogy fel tud-e a szerencsétlen jönni a föld fölé, s hogy ez sikerült neki, utána agyonverték. „Tehát ezekről az esetekről tudtak a többiek, elítélték, de ezen kívül nem beszéltek róla” – mondja a pszichológus. És szóbeszéd kering az egyik elkövető alkoholista nagybácsijáról is, aki az állatkínzásokban is benne volt. „Õ lehetett az egyik minta a számukra, aki meg mert tenni dolgokat, együtt ittak vele és nem is keveset, ráadásul naponta” – véli a szakértő.

És ez az a momentum, amely miatt a történet a Kutyapostába is bekerült. Régóta ismert tény, hogy az agresszív gyilkosok, gyerekkorukban, szerencsétlen állatokon, legtöbbször kutyákon, macskákon kísérleteznek. Talán tudat alatt, de így készítik fel magukat a későbbi szörnyűségekre. És ebből a szempontból a légpuskával lelőtt veréb, az agyonvert sündisznó is számít, sőt, a légy lábait kitépő gyerekre se tekintsünk túlzott szülői büszkeséggel… Ha ilyesmit tapasztalsz tehát, ne csak a megkínzott, feldarabolt, kizsigerelt, összeszurkált, autóhoz kötözött négylábúakért aggódj – jól teszed, ha magadért is…