Rendelet a kutyatartásról

A póráz, illetőleg kolonc nélkül, a külterületen talált ebeket a mezőőrök, az erdészek, a vadőrök, a rendőrök, a pénzügyőrök és a vadásztársaság tagjai minden melléktekintet nélkül kötelesek kilőni. A tanyákon és a majorokban tartott ebeket biztos módon meg kell kötni, éjszakára pedig kolonccal ellátni.

Csak azért idéztem ebből a barátságos hangú rendeletből, hogy lássuk, honnan is indultunk el épp hatvan évvel ezelőtt. Ám azt se higygyük, hogy manapság már mindez a múlté; ugyan jócskán finomítva, de még létezik ez a kilőhetnékje a puskás embernek… Jó, tudom én, hogy a szomszédék nyakörv nélkül sétálgató vizslája nem azonos a mezőkön vadakat hajtó falkába verődő kóbor kutyákkal - bár tegyük hozzá, ha ez a vizsla éppen külterületen barangol, vele is megeshet, hogy valami hülye kilövi -; a példát sokkalta inkább egyfajta ma is élő hangulat, maradiság érzékeltetésére hoztam fel.

A kutyának az ólban a helye, a kutyát tessék megkötni és az ilyesféle mondatok még abból az időből maradtak ránk, amikor a négylábú társunk nem a barátunk, hanem haszonállat volt. De mára, szerencsére, sokat változott a kép, a kutya eredeti "foglalkozásaiból" - terelés, házőrzés - egyre kevesebbre van szükség, viszont megjelent egy sokkal emberibb ok a kutyatartásra: a szeretet.

A jelenleg hatályos ebtartási rendeletek erről azonban mit sem tudnak. A szövegekben még mindig a hatvanas évek diktatórikus szabályozása tükröződik, amely a biztonságos kutyatartást az ember és a kutya meghitt kapcsolata helyett az eb teljes korlátozásában látja. Az önkormányzatok képtelen rendeleteit persze senki nem tartja be, így hát bármikor megbírságolható a kövérkés tacskójával a boltba tipegő nénike, a játékos vizslával szaladgáló iskolás gyerek vagy a fegyelmezett boxer nyomában baktató családapa, mintakutyának számít viszont az a harci eb, aki az előírásszerű pórázt pattanásig feszítve, bombabiztosnak látszó szájkosára mögül vicsorít.

A Kutyapostás is elmondta már, a sétáltatott négylábúak képesek a környezetükben is szocializálódni, megismerik kutya- és embertársaikat, megtanulják, hogy az autók veszélyesek, megértik a járda biztonságát, míg az örökké bezárva tartott társaikban az évek során egyre nő a vágy, amit az irigység, aztán a düh, majd a gyűlölet követ…

Az ostoba szabályok enyhítése mellett szigorítására is szükség lenne. A kutyatámadásokért felelős személy minden esetben számon kérhető legyen, és szigorúan meg kell büntetni azt - a kutya kilövése helyett -, aki a kutyáját felügyelet nélkül engedi közterületre.