Túlélő

Nem mintha nem futotta volna rá a nyugdíjából, melynek összege – a városi bányatröszt érdemrendekkel kitüntetett egykori igazgatója lévén – csaknem a duplája volt lánya tanári fizetésének. A magas, szikár öregember azonban világéletében megnézte, mire ad ki pénzt, elvei szerint minél kevesebb dologra és minél kisebb összeget, annál jobb. Amikor lánya csodálkozva megkérdezte, minek neki az újság, mikor már a kevéske áramot fogyasztó tévét se kapcsolja be, hiszen önmaga kondícióján kívül képtelen bármire is koncentrálni, Géza bácsi derűsen válaszolt: „Ideje naponta átnéznem a halálozási rovatot. Az elhulló középkorosztály nem érdekel, azt viszont pontosan tudni szeretném, a vének közül mikor és kit sikerült túlélnem.”