Visszavágó

– Már megint későn jössz haza? – kérdez vissza szemrehányóan, mikor hazatelefonálok.
– Ne haragudj. Tudod, elhúzódott a munkám, de igyekszem – próbálom magyarázni a bizonyítványom.
– Tegnap moziban voltál, tegnapelőtt meg színházban. Nem igaz, hogy mindig tíz körül jössz meg – méltatlankodik a tizenéves, mikor végre beesek az ajtón. Aztán hátra se fordul egész este, csak duzzogva belefeledkezik a számítógépbe.
– Igazad van, holnap egész nap itthon leszek, sütök palacsintát – próbálom enyhíteni a bűntudatomat. S valóban, másnap reggel elrohanok a piacra, és egész délelőtt a konyhában serénykedem. A kamasz azonban ebédidőben még nincs sehol. Aggódom.
– Tudod, a palacsinta – játszom ki az adut, mikor végre felveszi a mobilját.
– Bocs, felugrottam a haveromhoz – hallom a fensőbbséges választ. – Nem várhatod, hogy örökösen otthon üljek!