Dobozasszony

Egy lányba belenevelik, hogy tartson rendet maga körül. És ezt a szabályt akkor is megtartja, ha amúgy már minden törvényt átlépett. Jolán (nevezzük így) például gondosan ügyel arra, hogy a hálószobáját elkülönítse a nappalitól. Hogy háló gyanánt egy doboz szolgál, az ebben az esetben részletkérdés. Körültekintően, sőt igényesen választotta a jó fekvésű, belvárosi kapualjat, ahová szürkületkor behúzza az erős, kuporgásra vagy öszszegömbölyödött szunyókálásra alkalmas kartondobozt. Néha, ha randalírozó sihederek haladnak el mellette, bosszankodva kikukkant, aztán újra álomra hajtja a fejét. Reggel aztán összehajtogatja a takaróját, a dobozt behúzza egy bokor alá, kiül a padra, és elolvassa a tegnapi újságot. Az élelembeszerző körút csak ezután következhet. Italozni napközben, nyilvános helyen sosem láttam Jolánt. Hogy este, „otthon” elzsongítja magát egy korttyal, az más kérdés.
Egyvalamire azonban kínosan ügyel Jolán: hogy sose hagyja szét az üres üvegeit. A visszaválthatóakat csíkos viaszosvászon szatyrába teszi, és előrelátóan elrejti a parkban, a műanyag borosakat meg suttyomban bepréseli a szemetesbe. Elvégre egy nő tartson rendet az életében…