Önzetlen ajándék

Faluról jöttek, 84 és 83 évesek. Egész életükben keményen küzdöttek. A férfi mondja: volt olyan esztendő, amikor a téeszben négyezer órát dolgozott. Számoljunk csak: az napi 11 óra. Beleértve a szombatot és a vasárnapot is. Nyugdíjasan sem pihentek, adott munkát a szőlő eleget.
A lassan gyűlő forintokat szépen beosztották, nyaralásra vagy más luxusra nem költöttek soha. Mégis mindent megkaptak a sorstól, rebegik – csak épp a gyermekáldás maradt el. Pedig mit nem adtak volna érte... Sokat gondolkodtak, mi legyen a pénzzel. Végül arra jutottak: legyen a betegeké. Hol is lenne jobb helyen, mint a kórházban. Amelynek gépbeszerzésre az éves kerete egyébként ötvenmillió forint.
Nem, a nevüknek nem akarnak nyilvánosságot. Mert nem a név a fontos, hanem a tett... S hogy immár nyugodt, derűs szívvel várják az elmúlást.