Okosan, idősen

 Bizony szigorú költségvetésű, beosztó életre kell fölkészülniük. S noha sok mindenben szegény a nyugdíjas, egyvalamiben azonban még ő is gazdag: a szabad időben. Aminek az okos, hasznos kitöltése még új távlatokat is nyithat az életében.
Történeteket tudok nagymamákról, nagypapákról, akik unokáiktól szerezték meg az alapfokú számítógépes ismereteiket (néhány tábla csokoládé fejében), és ma már magabiztosan interneteznek és csetelnek. Ismerek egy olyan friss nyugdíjas, háromgyermekes édesanyát, aki bébiszitterségre vállalkozott. Választásában nem a kiegészítő kereset játszott fő szerepet, hanem egész egyszerűen az, hogy vágyott a kisgyermekek közelségére, a velük való törődésre. Akiknek kertjük van, nem kell mondani, milyen frissítő erejű az abban való rendszeres foglalatosság. Persze csak úgy, ha az ember nem válik a tennivalók rabszolgájává, ha nem vállal többet, mint amivel kényelmesen (nyugdíjasan) elbír. Hallok rendszeresen kiránduló baráti körökről is, akik a rossz idő beálltával kártyapartikra cserélik a természetjárást. Mások a honismereti kör tagjainak sorába lépve kutakodnak településük múltja után és szervezik hagyományőrző rendezvényeiket. És vannak sokan, akik naplót vezetnek, verset írnak, képet festenek; örömmel fedezik föl magukban azt a képességet, ami mindig is bennük volt, de most, nyugdíjas korukban végre kedvük szerint élhetnek vele.