Szomorú történetek

Nagybárkányban majdnem agyonverte egy embernek csak igen nehezen nevezhető kétlábú a salgótarjáni vízmű területét őrző öreg kuvaszt. A 12 éves Portit, aki lánccal volt kikötve – megjegyzendő: szégyelljék magukat a vízművesek; ugyan mibe kerülne nekik egy szolgálatin kívüli pihenőhelyet, egy kennelt kialakítani? –, előbb egy fadarabbal, majd egy vasdoronggal addig ütötte ez az idióta, amíg csak bírta szusszal. Az öreg kutya olyan elszántan próbált menekülni, hogy szerencséjére letépte magát a láncáról is, így gyakorlatilag megúszta a támadást fél szeme kiverésével. Porti bántalmazója, a hírek szerint, egy nemrégiben felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt ember. Ha ez igaz, akkor végre a kutyagyilkolászásban meglehetősen megengedő szívű bíróság sem mondhat mást, minthogy ülje le az előző és a most kiszabadandó, remélhetően legalább kétévnyi és immár nem felfüggesztett börtönbüntetést is. Úgy legyen.

Hasonlókat kíván a Kutyapostás a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Kenderesen működő szeméttelep (dögkút?) gondnokának, aki a legnagyobb készséggel szállítja el az elpusztult jószágokat, sőt, a megunt kutyákat is. Igaz, ezek a szerencsétlenek némi kivégzésdin is átesnek: a feljelentést tevő Csillagszem Állatvédő Alapítvány szerint ez az emberféleség megöli, majd a telep kerítésére akasztja a hozzá került kutyákat; még arra sem veszi a fáradságot, hogy legalább a dögkútba dobja a tetemeket.

És egy hasonlóan elállatiasodott (bocs, kedves állatok) véglény él Újpetre környékén is, aki saját kutyáját előbb nyakánál fogva dróttal megkötözte, majd egy fejszével agyonütötte. Szerinte erre azért volt szükség, mert az eb kikötéséhez használt karabiner belenőtt az állat húsába, és azt nem tudta kiszedni. Most hagyjuk, hogy milyen szoros lehetett az a nyaklánc, hogy az a karabiner, vélhetően iszonyatos fájdalmakat okozva, évek során belenőjön a kutyus nyakába, de micsoda őrületes gyalázat, hogy ennek a problémának az orvoslása csak fejszecsapással végezhető el?! Nyilvánvalóan ebből egy szó sem igaz, a baromarcú a gyilkosságban lelte örömét, s most, hogy remélhetően hivatalosan is rákérdeztek tettére, ezt az orvosi választ adta a szörnyűséges kivégzésre.

Elmebeteg emberek – írtam a bevezetőben, de félek, tévedtem. Ezek nem elmebetegek, ezek egész addig normálisként élnek közöttünk, amíg mocskos vágyaikat kiélve valahogy le nem buknak. A tudomány már régóta megállapította: a gyilkos – az gyilkos. Aki kutyát öl, az az embert sem sajnálja. El kell zárni tehát őket a védtelen kutyáktól és a védtelen társadalomtól!