Elmélkedés

Nagyböjt harmadik vasárnapja az Úr által adott tíz parancsra irányítja a figyelmünket. Ezek nem felvetések és javaslatok, hanem az élhető élet szegélykövei. Az alapvető emberi normákat, az élet tiszteletét, az emberi méltóságot és a család fontosságát Istenben alapozzák meg. Benne, aki nélkül nincs igazságosság, csak jog, nincs öröm, csak mámor, nincs harmónia, csak diktátum. Ahhoz, hogy ki tudjuk mondani Isten hívó szavára az igent, el kell fogadnunk az Ő kimondott „Igen”-jét, Jézust. Ez után az „igen” után a sok kis „nem” már elenyészik. Az áldozathozatal és a lemondás nem lesz könnyű ugyan, de értelmet nyer. Jézus személyében teljesedik be Isten tízparancsolata. Az Ő „igen”-je által vagyok és létezem. Ajándékok vagyunk egymásnak, s a másik ember mindig csak cél, és soha nem eszköz. Az Ő „igen”-je után tudatosítom, hogy boldogságra vagyok rendelve. Át kell alakítani a boldogságról vallott nézetemet is. Az Ő „igen”-je által igyekszem értékes és harmonikus életet élni. Az Ő „igen”-je által lesznek fontosabbak a személyek a tárgyaknál. Tehát szívesen vagyok egyedül és szívesen vagyok közösségben, de irtózom a tömegtől és az elmagányosodástól. Az Ő „igen”-je által Isten már nem tárgy, nem dolog, nem törvény és nem parancs, hanem személy, aki maga a Szeretet. Így válik igazzá Pál apostol tanítása: „a törvény teljesítése a szeretet”. (Róm 13,10)