Elmélkedés

Ki vagy te? Ha ezt a kérdést halljuk, mi megmondjuk a nevünket, foglalkozásunkat, lakóhelyünket. Nem a kérdés lényegére válaszolunk ilyenkor, hanem nyilvántartási adatokat közlünk. Jézus nem így tesz, az evangéliumokban többször is kezdi így tanítását: Én vagyok…
Számomra e kijelentés mögött rejtély lakozik. Ma is közérthető ez a hasonlat? Hiszen nem mindennapi esemény birkanyájjal és pásztorral találkozni. Ide kívánkozik: amikor Péterrel találkozik a feltámadt Jézus Tibériás tavánál, neki, a halásznak, itt nem azt mondja, hogy „emberek halásza leszel”, hanem „legeltesd bárányaimat”. Úgy gondolom, nem is lehet összehasonlítani a képekben kifejezett küldetés két formáját: jó pásztor és emberek halásza. A halászatban van valami könyörtelenség: megfosztani a halat természetes környezetétől, megölni… – jóllehet, a Teremtő akaratából az ember táplálékául szolgálnak. A bárány és a pásztor között bensőségesebb a kapcsolat, igaz, itt sem önzetlen legeltetésről van szó. Mi a hasonlat lényege? Ez a mondat: „A jó pásztor életét adja a juhokért!” És ő tudja: „Azért szeret az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem.” A szeretetből hozott áldozatban találja meg minden ember Istentől kapott küldetését. Aki megteszi, csak az érti a paradoxont: „Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.” (Mt 10,39)