Ártalmatlan titkaink

Nőknek. Nem feltétlenül érdekli életünk párját, hogy mikor festjük a hajunkat, vagy mikor tesszük tiszteletünket a kozmetikusnál – egyszerűen csak legyünk ápoltak és vonzók. Azt sem muszáj megosztani vele, ha néha nassolunk, cukrászdába megyünk, vagy összeszólalkozunk a barátnőnkkel, netán a szüleinkkel vagy a gyermekünkkel. Talán inkább hallgassunk arról is, ha találkoztunk egy régi ismerősünkkel, akihez valaha komoly érzelmi szálak fűztek, ha pár (szerintünk) apró illatszert vásárolunk. A férfiak ugyanis hajlamosak rosszkedvükben a nők fejére olvasni gyengéiket, viszszaélni a bizalmunkkal, elterelve ezzel a figyelmet saját hibáikról. Felesleges kitenni magunkat ennek a stressznek.

Férfiaknak. Hallgasson róla mélyen, ha az édesanyja főztjét jobban kedveli. Jobb az ajtón kívül hagyni, ha vitába keveredett a főnökével, ha több pénzt költött, s így kevesebb jut a családi kasszába. Ezt egyébként illik ugyanolyan ügyesen helyrehoznia, ahogyan elszúrta. Nem érdemes kibeszélni, ha éjszakánként belekukkant egy szexfilmbe, vagy ha megbámul egy bombázót, ha úgy véli, hogy a szomszéd barátnője jobb nő, mint a hitvese. Netán ha lusta az esti sétához, a hétvégi kirándulásokhoz, esetleg más nőkkel álmodik éjjelente. A nyafogós, örökké fáradt, labilis, érzelemszegény, neurotikus férfiakat nem kedvelik a nők, nem tudnak felnézni rájuk.

Az ideális persze az lenne, ha a párok nem titkolóznának egymás előtt, és nem söpörnék szőnyeg alá a problémáikat, amikből aztán bűzölgő szeméthegy lesz. Onnan pedig mindenki menekül.
Ügyeljünk azonban arra is, hogy mikor és hol tör ránk az őszinteségi roham. Mindig találjuk meg az alkalmas pillanatot a komoly kérdések megvitatására. Ideges, fáradt embertől soha ne várjunk békés beszélgetést. Inkább várjunk. Hisz amiről még nem tudunk, az egyelőre nem is fáj...