A kis Ő

Lacival elhatároztuk (azaz eldöntöttem és bejelentettem), hogy elutazunk egy hosszú hétvégére kettesben. A fiúk Nanyóval elmennek a balatoni nyaralóba, mivel imádnak ott lenni, és fölöttébb élvezik, ha nagyanyjuk kényezteti őket. Nanyó beszervezte a barátnőjét is, annak ötéves kislány unokájával egyetemben.
Nyugodtan indultunk útnak csütörtök reggel, mert együtt voltak a testvérek. Viszonylag elérhető távolságra szöktünk csak el. Fantasztikus érzés egy szülőnek, amikor gondtalanul élvezheti a szabadság önfeledt mámorát, mert tudja, gyerekei jó helyen vannak. Ez a mámor alig pár óráig tartott, mert már út közben arról beszélgettünk, mit csinálhatnak a fiúk. És hogy mennyire hiányoznak.

Nem valami örömmámorban, de estére elértük a célállomást, amikor megszólalt a telefon. Boldó hívott bennünket zokogva. Hol vagyunk, mert ő csak akkor alszik, ha hazamegyünk. „Én csak a szüleimet szeretem”, hüppögte a vonal túlsó végén. Szívemet elérte e mondat, s átvillant az agyamon, hogyan tudnánk gyorsan hazamenni. Sikerült aztán a gyereket megnyugtatnom: megnézhet még egy DVD mesét, és feltétlenül kap ajándékot.

Másnap kora reggel hívtam Nanyót. Biztos sírógörcsben aludt a gyerek, egy életre nyomot hagy benne a magára hagyatottság élménye. A telefon ki volt kapcsolva. Egy óra múlva sikerült beszélnünk. Nanyó lakonikus nyugalommal közölte, hogy a fiúk átaludták az éjszakát (ha velünk vannak, minimum háromszor fel kell kelni hozzájuk), fél kilencig húzták a lóbőrt (otthon reggel hatkor kezdik a napot). Megérkeztek a vendégek, Boldó és Bencó Adélkával játszik, most nem is akarnak beszélni velünk. Gondoltam, majd este, az mindig nehezebb időszak.

Este újabb telefon. A nagymama mellékesen megjegyzi, Boldó és Adélka a fotelban összepréselődve nézik az esti mesét, most nem ér rá beszélni a „szüleivel”. Egész nap játszottak, a kislány komoly metamorfózison ment át. Reggel megérkezett habos-fodros kis szoknyájában, de hamar tornacipőt húzott, és indiánüvöltésekkel kardozott, rohangált a fiúkkal a kertben.

Tiszta sor. Az elkövetkező napokban még kevésbé hiányoztunk annyira.