Babára vágyva

Katalin és Péter ötször vett részt lombikbébiprogramban – annak ellenére, hogy mindketten teljesen egészségesek, és a terhességnek nem volt orvosi akadálya. Katalin görcsösen ragaszkodott egy babához, és pici korában elvesztett öccsére emlékezve mindenáron fiút szeretett volna. Igen ám, de a kisfiú egy ritka genetikai betegségben halt meg. Hiába zárták ki az orvosok a betegség újbóli felbukkanását, Kati rettegett attól, hogy beteg gyermeket szül. Végül a sok sikertelen próbálkozás után feladta a reményt: a gyerekszobából dolgozó lett, a falról lekerült a testvére képe, és belevetette magát a munkába. Nem sokkal később terhes lett, de csak a negyedik hónapban tudta meg, hogy babát vár. Nem volt ideje idegeskedni, nagyon hamar kiderült: egészséges kislányt hord a szíve alatt.

Magyarországon a nők tíz-tizenöt százaléka küzd valamilyen meddőségi problémával. Sokaknál a vizsgálatok nem mutatnak semmilyen fiziológiai eltérést, náluk a teherbe esés feltételezhetően lelki okok miatt késik.

A meddőség hátterében gyakran valamilyen pszichológiai ok rejlik – erősíti meg Balogh Andrea pszichológus. Ezek nagyon eltérőek lehetnek: stressz, párkapcsolati problémák, a terhességtől vagy szüléstől való félelem, önértékelési problémák, a női szerephez való viszonyulás problémái, esetleg a megfelelni akarás, aggódás a születendő gyermek egészségéért (mint például Katalin esetében). Neki szerencséje volt, de sokszor szükség van szakember közreműködésére, aki segít a pszichológiai okok feltárásában. Gyakran maga a tudatosítás is terápiás jellegű. A meddőség pszichológiai hátterének függvényében kell a szükséges kezelési fajtákat megállapítani. A kezelés egyik hatékony módja a csoportos, illetve a párterápia. Célja, hogy a figyelmet a lelki okokra irányítsuk: az érintettek megtanulják a különféle stresszhelyzetek kezelését, javul a párok közötti kommunikáció, őszintén beszélhetnek a szülői szereppel kapcsolatos félelmeikről.

Gyakran felmerül a kérdés: lehet, hogy a szervezetnek jó oka van nem teherbe esni? Vagyis a meddőség nem egy hibás, hanem a helyes válasz bizonyos körülményekre? E meghökkentő gondolat nem áll távol a valóságtól – gondoljunk csak arra az esetre, amikor a nő azért nem esik teherbe, mert korábban elvesztett magzatát, gyermekét lélekben még nem tudta elengedni. Az „új” gyerek vajon csak pótolná az elvesztett életet? Összességében azt mondhatjuk, hogy az evolúció a szaporodás idejének és mértékének szabályozására számos idegi és hormonális mechanizmust dolgozott ki, s ha a körülmények, az egyéni tapasztalatok nem kedvezőek, a szervezet erről „tudomást szerez” és megmakacsolja magát.

A mindennapi orvoslás hadilábon áll a pszichológiával, és ennek elsősorban a páciensek, jelen esetben a meddő nők viselik a következményeit. Egy gyenge házasság, fel nem dolgozott trauma, haláleset nem lehet ok arra, hogy ne ismerjék meg az anyaság érzését. A terápia tehát mindenki számára elérhető kell legyen. Mert sokszor van megoldás.