Félrelépők alibigyára

A házasság láncai annyira terhesek, hogy viselésükhöz ketten kellenek. Sőt, olykor hárman – jegyezte meg szellemesen Alexandre Dumas francia író. Hogy telibe talált, arról a számok is tanúskodnak: amerikai vizsgálatok szerint a férjezett nők egyharmada lépett már félre, az uraknak pedig a fele engedett olykor a kísértésnek. A lélekgyógyászok szerint nemcsak a hormonokat beindító tavasz, de a gazdasági válság is kedvez a titkos kalandoknak, ugyanis nagyobb az esély, hogy a létharcban megfáradt családfenntartó lopott órákkal vidítsa fel magát.

Komoly tudósok 17 indokot vettek számba, melyek hűtlenkedéshez vezethetnek. A nők több mint háromnegyede a szerelem emelkedett érzésével igazolta tettét. A teremtés koronái ugyanilyen magas arányban a szexet jelölték meg mozgatórugóként. Szerepelt még a listán kíváncsiság, kalandvágy, és akadt, aki azért keresett szeretőt, hogy helyreállítsa romba dőlt önbizalmát, illetve legyen, akinek a vállán kisírhatja magát.

A tilosba tévedő házasok gyakran hivatkoznak az evolúciós elméletekre, mondván, ők csak a „vadon szavát” követték. Eszerint a férfit „ősi ösztön” hajtja egyik ágyból a másikba, mivel egy hím akkor lehet sikeres, ha minél több utódot nemz. A szebbik nem tagjait viszont az öröklött vágy indítja be, hogy minél rátermettebb izompacsirtától foganjanak utódot.

Rossz hírünk van: brit kutatók nemrég romba döntötték e magyarázkodó elméleteket. Kiderítették ugyanis, hogy minél intelligensebb egy férfi, annál hűségesebb. Két nagy amerikai felmérés több ezer adatát összevetve arra jutottak: minél jobban teljesít egy úr az IQ-teszten, annál jobban tud alkalmazkodni a monogám kapcsolat játékszabályaihoz. Az eszes férjek ugyanis belátják. Több társadalmi hasznuk származik abból, ha a házastársi hűség biztonságát választják.

Az észérvek ellenére a „hűtlenség iparága” virágzik. Hol van már az az idő, amikor a ház ura „Sörözni megyek a haverokkal!” felkiáltással slisszolt ki az ajtón. A világhálón már akad olyan ügynökség, amely alibigyárként hirdeti magát. Néhány ezresért például SMS-t küldenek az otthonról elszabadulni vágyónak, mondjuk azzal, hogy hirtelen késő esti válságstábot hívtak össze a munkahelyen. Sőt, igénytől és pénztárcától függően egy nem létező konferenciát is megszerveznek, ahonnan meggyőző jegyzetekkel, szakmai ismeretekkel – és főleg friss élményekkel – térhet haza az ügybuzgó férj. Az akciókat „alibiszínészek” bevonásával bonyolítják. Ám vigyázat, az ügynökség az „ellenség”, azaz a gyanakvó házastárs felé is nyitott. Hűségtesztet is vállalnak, ekkor a beépített színész megkörnyékezi az ingatagnak vélt partnert, és megpróbálja elcsábítani. Ha az illető hajlandóságot mutat, a flört nem pásztorórába, hanem a megrendelőnek írt jelentésbe torkollik.

A félrelépések általában olyan derűsen és verőfényesen kezdődnek, akár egy májusi délelőtt – és úgy érnek véget, mint egy nyomasztóan ködös novemberi este. Ahogy a bankrablók legtöbbje sem Hawaii szigetén végzi koktéllal a kezében, úgy a szeretők is lebuknak valahogy. Titok, szégyen és bűntudat keveredik ilyenkor, sebeket adunk és kapunk. Nem csoda, hogy az ismert lélekgyógyász, Bagdy Emőke egyenesen megbocsátástréningeket tart a rászorulóknak. A lelkünkben sem árt néha a tavaszi nagytakarítás, véli, akár mi bántottunk, akár minket bántottak.

A meggondolatlan gyónásoktól azonban óvnak a lélek ismerői. Erre figyelmeztet a macsó amerikai író, Hemingway: „A hazugság megöli a szerelmet. De csak az őszinteség öli meg igazán.”