Teher alatt nő a cukkini

Terveinket és lelkesedésünket rögtön megosztottuk velük. Azt is hozzátettük, majd ők gondoskodnak a palántákról, hogy azok nagyra nőjenek. Ha jól csinálják, előbb-utóbb a fazékban landol egy-egy pompás növény.

A kiszemelt terület kitakarításával kezdtük. Ez elég nagy kihívás, mert két 150 éves tölgyfa leveleitől kellett megszabadítani a leendő konyhakertet. Gereblyét és talicskát ragadtunk, de Bencónak köszönhetően négyszer annyi idő alatt végeztünk, mint terveztük.

Racionális gyerek: a maga két és fél évével úgy gondolta, ő a már megrakott, nagy talicskából kotorja a levelet a sajátjába, s azt szállítja a célterületre. Ennek eredményeként a talicska tartalmának kétharmada ismét a földön magasodott, amit ismét vissza kellett pakolni. De mire végeztünk, addigra Bencó, dagadva a büszkeségtől, máris megérkezett az üres talicskájával. A harmadik kör után megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy ez így nem igazán hatékony megoldás. Figyelje Boldót: a kis gereblyéjével ő is pakolja fel a faleveleket. Rám nézett és határozottan közölte: nem. Átfutott az agyamon, hol vagyunk még attól, hogy leszedjük az érett paradicsomot…? S ha már most konfliktusba torkollik a mezőgazdasági tevékenységünk, egy életre elveszem a gyerek lelkesedését. Azt javasoltam neki, most már eleget hordta a leveleket, kezdje el felásni a megtisztított területet. Aztán átadtam a terepet a férfiaknak.

– Úgy kell csinálni, mintha te lennél a kisvakond – hallottam Lacit, s láttam rajta, milyen elégedett a kertészkedő fiaival. Igazságosan elosztotta közöttük a cukkinimagvakat, s fegyelmezetten elszórták a répát és a zöldséget is.
A nagy esők után a három fickó lelkendezve ugrándozta körül az ágyásokat: termékenységünnepnek hódoló indiánokra hasonlítottak. Azon örvendeztek, hogy a cukkini kibújt a földből, a paradicsom pedig elvirágzott, s megjelentek a zöld bogyók. Laci még akkor sem veszítette el a fejét, amikor Bencó örömüvöltésben tört ki (Pacsijom, pacsijom!), s azt javasolta – de úgy, hogy a kezével azonnal akcióba kezdett –, hogy le kéne szedni mindet. A főkertész nagy nehezen rávette, hogy jobb volna megvárni, amíg kipirosodik.

Boldó nagyon fegyelmezettnek bizonyult, csak a locsolásnál veszítette el némiképp a fejét, de ennek a fő oka az volt, hogy Bencó egy kanna vizet zuttyintott a gumicsizmájába. A gumicsizma nálunk szakrális eszköz, anélkül nem lehet a kertbe menni. Ha hétágra süt a nap, Bencót akkor sem lehet meggyőzni arról, hogy a cipő is elég.

– Nagyon jól állunk – számolt be Laci nemrég, amikor kéttalicskányi gazt rámolt ki a Férfiak Kertjéből. – A répa egy nagy lábnyomban kelt ki, a paradicsom és a hagyma is meg lett kicsit taposva. Mit lehet erre mondani?
– Mit? - kérdeztem, s elcsodálkoztam Laci bukolikus nyugalmán.
– Teher alatt nő a cukkini!