Renault Fluence 1,5 dci: ha a méret a lényeg

Négy ajtó és jó nagy hátizsák: tuti recept a kelet-európai piacokra. Így van ez sok éve, ezért is arat például a lépcsőshátú Thalia. A magyarázat egyszerű: mifelénk – a nyugati mintától eltérően, ahol több autó is van a háztartásban – tipikusan egy járművet tartanak. Ennek kell olcsónak és mégis „utazáskompatibilisnek” lennie. Pontosan azoknak szánta a Renault a Fluence-t, akiknek a Dacia már derogál, de sokkal tovább azért mégsem nyújtózkodhatnak.

Méretes tárgy egyébként: a tengelytávja a kombi Mégane-nak felel meg, ezért aztán a hátsó lábtér igazán fejedelmi. no meg a csomagtartó is tisztességes méretű: 500 literes, vagyis alig 30 literrel marad a kombi rakterétől. Mondjuk, azért valami fogantyú elkelne rá, mert nincs. A hosszan terpeszkedő Fluence egyébként nem csúnya, inkább konzervatív, s hiába új modell, nem fordulnak meg utána az utcán. Belül is visszafogottságot és egy jó adag unalmat találunk, ezen a világos belső old egy kicsit. A műszerfal egy az egyben a Mégane-é, egyetlen dologban tér csak el: elhagyták a digitális sebességmérőt, minden óra hagyományos körműszer.

Az olcsóság jelen van gyakorlatilag mindenütt: vacak műanyagból készült gombok, itt-ott slendrián az összeszerelés, a kellemes üléspozíciót is nehezen sikerül belőni. A rendelhető TomTom navigáció távirányítóval működtethető, ami azért annyira nem katasztrofális, mint elsőre gondolná az ember. Az már más kérdés, hogy a színes kijelző az egyik leggyengébb a piacon található gyári egységek között – cserébe az egyik legolcsóbb is: 145 ezer forint a felára.

Az erősebbik 1,5-ös dízel kerregett a tesztautóban, papíron 105 lovas teljesítménnyel. Ahogyan minden Renault, Nissan és Dacia modellben, itt is kissé nyers a hangja,különösen álló helyzetben, alapjáraton zavaró a vibrációja. Ezen kívül van még egy komoly baja: 2000 alatt szinte egyáltalán nem gyorsul, ami bosszantó. Előzések előtt ezért visszakapcsolás vagy néhány másodperces várakozás szükségeltetik. Aztán 2000 felett megjön a nyomaték, szépen húz, autópályára is bátran kivihető. A Renault dci motorok nagy előnye a fogyasztás,ami a Fluence esetében sok várossal és kevés autópályával is 7 liter alatt maradt –, továbbá a megbízhatóság.

A futóművet érezhetően a vacakabb utakra tervezték, a kocsi kicsit magasabb is, az átlagnál ezért néha hajlamos billegni, de azért érezni a masszivitást. A váltót szeretni nem lehet, mivel pontatlan és akadozásra hajlamos.

A Fluence olcsónak érződik és az is: egymillióval kevesebbet kell érte kicsengetni, mint a konkurenciáért (gondolok itt az Octaviára, a négyajtós Focusra, Corollára, Jettára. Alapáron benne van minden, ami csak kellhet: hat légzsák, ESP, klíma, sőt a tempomat is. Mindez az 1,6-os benzinessel 3,7 millió, az 1,5-ös dízel gyengébbik, 85 lóerős változatával 4 millió. Ekkora autó ennyiért nem sok, a hibáival is bőven együtt lehet élni, de kétségtelenül süt róla az olcsóság. A Lajtától keletre biztosan fogyni fog. Aki a négyajtós Mégane-jával elégedett volt, ezzel is az lesz.

Bármelyik fotóra kattitntva megnyílik a képgalériánk!