Kutyamentés Nagykátán

Az embertelen, illetve kutyátalan körülményekről akkor beszámoltunk: a két tucat juhászkutya girhesen, bolhásan, sebekkel borítva, gyakorlatilag halálra ítélve, legtöbbjük egyméteres (!) láncon várta a pusztulást. „Láttuk a farönköket, amelyekhez a láncokat erősítették: az állatok a farönkök körül, vég nélkül körbe-körbe forogva, mély árkokat vájtak a földbe. Láttuk néhány evakuált állat fogazatát, s azon próbálkozásaikat, hogy láncaikat elrágják. Ezeknek az állatoknak nyomorultul és hosszú időn át kellett szenvedniük a táplálási és itatási hiányosságok miatt. Az, hogy az egyik elaltatott állat gyomrában fémcsavarokat és más vastárgyakat találtak, elborzasztó módon bizonyítja ezeknek az állatoknak a felfoghatatlan szenvedését és nélkülözését” – rögzíti a horrorisztikus állapotokat az akkori jegyzőkönyv.

Az ügy aztán érdekes fordulatot vett: az akta elkerült egy ügyésznőhöz, aki íróasztalánál üldögélve úgy találta, hogy „az állatok tartásának vonatkozásában megállapítható tény, hogy az nem megfelelő körülmények között történt, azonban ez nem a büntetőjog eszközeivel szankcionálható magatartás”, ezért a nyomozást megszüntette, mi több, vélhetően a kutyákat is vissza kell(ene) vinni kínzásaik színhelyére.

Az elképesztő döntés ellen panaszt nyújtottak be a kutyamentők, s a napokban megérkezett a panasz elutasítása is. Az aláíró újabb ügyésznő, hasonlóan társához, az íróasztala mellől tudja mindenkinél jobban, mi is történt valójában Nagykátán. Indoklásának lényege: a sajnálatra méltó tenyésztő valóban nem a jó gazda gondosságával járt el, többet vállalt, mint amit anyagi helyzete, körülményei megengedtek, azokat a betegségeket azonban, amelyeket a főállatorvos is felsorolt, nemcsak a tartás körülményeire lehet visszavezetni, hanem a kutyák korára, esetleg genetikai okokra is – írja a nyilván állatorvosként is kiváló ügyésznő. Ha valaki nem értené pontosan az okfejtést: ha a kutyák éhségükben fémcsavarokat esznek – no, ez volna a genetikai ok. Nyilvánvaló.

Miközben a hálás utókor kedvéért rögzítsük itt az állatorvos-ügyésznő nevét – az illetőt dr. Baranyi Teodórának hívják –, a Kutyapostás elmereng az ügyészi önállóság intézményén. Merthogy ez ellen a határozat ellen, legyen az bármekkora butaság, további jogorvoslatnak nincs helye, legalábbis rendőri, ügyészi úton nincs. Kár, hogy a mindenki számára nyilvánvaló tények éppen csak az ügyészek számára nem világosak.