Vélemények az ebadóról 3.

"Figyelemmel kísérem a Kutyaposta rovatot, és az a véleményem, hogy az ebadót igenis be kell vezetni. Attól eltekintve írom ezt, hogy nekem is van kutyám, de ki tudnám fizetni azt az évi 8-10 ezer forintot. Ha rajtam múlna, bevezetném a lóadót is, mert aki máma lovat tart, az biztosan nem kisnyugdíjas. Akik ezt a luxust megengedhetik maguknak, azok fizessenek, mondjuk évi 12-16 ezer forintot – írja Pusztamonostorról feladott levelében olvasónk. És hogy miért is nem írta alá küldeményét, arra az utóiratban válaszol: – A nevem csak azért nem írom, mert ha megtudja a falu, akkor engem agyonütnek.”

Ezek szerint ő sincs teljesen meggyőződve arról, hogy az ebadót örömmel vennék a kutyások… Másik levelezőnk, Kisvárdáról, viszont biztos abban, hogy az új jogszabály több kárt okoz majd, mint hasznot.
„Az a kérésem, hogy ha a kormánypárt be akarja vezetni a kutyák megadóztatását, legyenek szívesek az ellenzéki pártokhoz fordulni, hogy ne engedjék ezt, mert sok szegény család és nyugdíjas örül, ha legalább az oltást ki tudja fizetni. A kutyára márpedig szükség van ebben a zsivány világban, mert még nappal is megpróbálnak a házakba bemenni, az idős embereket meg is támadják. A másik nagy gond, hogyha az ebadót bevezetik, sok lesz a kidobott, kóbor állat, és ez még több gondot fog okozni, mint amennyit érne az a kis beszedett pénz.”

Lapunk régi számaiban tallózva leltem egy 30 év előtti cikkre. Az akkori Kutyapostás így írt 1981 augusztusában:
„Széles körben terjed az a nézet, hogy városi lakásban kutyát tartani állatkínzás. Ezzel szemben tény, hogy ha a kutyának biztosítják a lakásban a háborítatlan helyét, megőrzik a lakás és az állat tisztaságát, kielégítik mozgásigényét, ha napközben nem marad sokáig magára, akkor a kutya nem szenved, hanem jól érzi magát gazdájával együtt a városi otthonban is. Ugyanilyen téves általánosítás, hogy csakis vidéki kertes házba, tanyára való a kutya, mert ott aranyélete van. Ezzel szemben tény, hogy a falusi kutyaház legtöbbször összetákolt kalyiba, sokszor lyukas vashordó, amibe becsorog az esővíz, a hólé, a kutya fázik, ezért göthös, az alom vagy a bedobott rongydarab örökké nedves, az állat rövid láncra kötve szenved éveken át, folyamatosan éhes, lábasába télen befagy, nyáron megposhad a víz; pár éves korában elpusztul szopornyicában vagy egyéb betegségekben.”

Akkoriban erről a témáról pályázatot indított a lap: Így tartom a kutyámat címmel. Az ötlet ugyan régi, de ma is aktuális: vagyis várom leveleiket, amelyben megírják, hogyan tartják a kutyájukat. Várja tehát soraikat a mai Kutyapostás:
Szücs Gábor