A legpraktikusabb házi kedvenc

Az elmúlt években nemcsak a teknős tartása, hanem a tenyésztése is virágzásnak indult nálunk, így fiatal szegélyes teknősök mindig kaphatók. Ez a ritka európai szárazföldi faj csak Görögországban és Albánia déli csücskében honos. Tartása semennyivel sem nehezebb a közismert görögteknősénél, sőt sokak szerint megjelenése látványosabb, páncélja szebb az előbbinél. Kifejlett példányai akár a 35 centimétert is elérhetik – igaz, erre egy évtizedet is várni kell. A nőstény kisebb a hímnél, s mindkét nemnél az idő előrehaladtával a hátpáncél hátsó része szoknyaszerűen kiterebélyesedhet – ezért nevezik szoknyás teknősnek is.

Hazánk éghajlatát igen jól viseli, tavasztól őszig nyugodtan tarthatjuk a szabadban. Ha az ősz közeledtével úgy döntünk, hogy fél évre mentesítjük magunkat a teknőstartás mindennapi gondjától, akkor egy száraz és védett pincében hosszú hónapokra is téli álomra szenderíthetjük kedvenceinket. De ha nem teleltetjük, az ősz beálltával fűtött, világos helyet keressünk számukra. Ügyeljünk, hogy a terrárium egyik sarkában nappal 25-26 fok legyen, amit egy fűtött lakószobában legegyszerűbben 25 wattos égővel tudunk elérni. A fiatal, azaz a második életévüket be nem töltött állatokat viszont még ne teleltessük, mert ekkor a legsérülékenyebbek.

Táplálhatjuk őket almával, uborkával, paradicsommal, lóherével, pitypanggal, retek- és karalábé­levéllel. Állati fehérjét is igényelnek: áztatott száraz kutyatápot, sovány tehéntúrót. Ebből a növendékek kéthetente, a kifejlett példányok kéthavonta egyszer kapjanak. Különösen uborka és paradicsom etetésénél fontos a folyamatos kalcium- és vitaminellátás. Tiszta ivóvíz mindig álljon rendelkezésükre.