Ford Mondeo Turnier 2.2 TDCi: két áráért egyet

Persze a fenti két sor csak kitaláció, de elgondolkodtam azon, mi is történne, ha netán elaludnék a volánnál. A középkategóriát is elérte ugyanis az a technológia, ami eddig valójában csak a luxuslimuzinok kiváltsága volt: a követős tempomat. Ez egyrészről nagy biztonságot ad, másrészt pedig okot arra, hogy kevésbé figyeljünk. Úgyis fékez majd helyettem az autó, nyugodtan bámulhatom a tájat, vagy írhatok egy sms-t. Az automata váltóval párosítva egyébként valóban kitűnő. Az ember bepöcköli, hogy hányszor 5 méterre szeretné az előtte haladót követni, belövi, hogy mennyi legyen a maximum sebesség, és hátradől. Az autó lassít, ha az előttünk haladó lassít, és gyorsít, ha az is. Emellé pluszba még a kormányt is rezgeti, ha indexelés nélkül tévedünk a szaggatott felfestésre. S ami még szuperebb: ha nem is használjuk a rendszert – tipikusan városi forgalomban – akkor is jelez, ha az előttünk haladó hirtelen és erősen fékez: hangjelzés és a műszerfalon narancssárga villogás jelzi, hogy vigyázzunk magunkra.

Ennek a jó adag vezetéstámogató rendszernek ára van, de erről majd később. A Mondeo hiába már öt éves – jövőre jün az új generáció –, hihetetlenül frissnek tűnik. A két évvel ezelőtti modellfrissítés óta a LED-es helyzetjelzők és a fekete cápaszáj miatt nagyon mutatós lett. Igazi vevőhülyítő marketingfogás, de megértem azt a menedzsert aki le akarja cseréltetni a „régit” újra. A Mondeo egyik nagy ütőkártyája a méret. Ha a Skoda Superbet nem is, de a konkurenciát magasan veri térérzetben, még az 1-2 évvel ezelőtt megjelent legújabb modelleket is – például az új VW Passatot, pláne az Opel Insigniát. Fejedelmi a hely a hátsó sorban is, négy felnőttnek hosszú távon is pihentető e kocsiban utaznia. És hát van hova pakolniuk is: a Ford Turnier alaphelyzetben 550 literes csomagtartójába nem kevés cucc fér el, de ez akár 1,5 köbméterig bővíthető. Az anyagok, a különleges színű bőr és a kezelőszervek is rendesen meg vannak csinálva. Az egyedüli gyenge pont szerintem a kijelzők menüje, ami jó tíz évvel ezelőtti színvonalú grafikákkal dolgozik, ráadásul idő kell, hogy kiismerjük. A fejtámlákban van 2 beépített LCD képernyő is, amin DVD-ket nézhetnek az utasok – amúgy a 780 ezer forintos felárának(!) a negyedéből kijön két Ipad, amivel még menőbb menet közben mozizni...

A legerősebb dízelmotor, amivel Mondeo-t lehet venni, a 200 lóerős 2,2 TDCi. A hangja semleges, s hála a gazdag szigetelésnek, az utastérben alig hallható. A 420 Nm nyomaték viszont több, mint elegendő: vele óriási vágtára képes a hatalmas kombi, bár az ereje 1500 környékén jön meg, alatta nincsenek csodák. A váltó viszont méltatlan egy ilyen fejlett technológiákkal teletömött, már-már prémium kategóriás kocsihoz. Azzal nem is lenne baj, hogy nem duplakuplungos, ami villámgyors váltást és gazdaságosabb fogyasztást eredményezne, de az már igen, hogy időnként indokolatlanul sokat teketóriázik. Főleg, mikor nyugodtan csorogva hirtelen gyorsítani szeretnénk: van egy majdnem 2 másodperces luk – ami ilyenkor perceknek tűnik –, míg összerakja, mit is szeretne a sofőr. Kellemetlen, de egy hét után hozzászoktam. A fogyasztástól nem estem hasra: városban a 10-et súrolja, autópályán, nyugodt tempóban viszont 7 literrel elketyeg. Mondeót vezetni az állítható futómű nélkül is nagyszerű dolog, ekkor viszont háromféle állásból – Comfort, Normal, Sport - kereshetjük ki a hangulatunkhoz illőt. Ilyenkor viszont a csillapítás erőssége érezhetően változik.

A Mondeo igazi menedzserautó, de a tesztelt verzió már csak azért is megmarad a csúcsmenedzserek játékszerének, mert az extrákkal teletömött kocsi listaára a 13 milliót súrolja! Ebből majdnem kijön két kevésbé felszerelt, de a gazdaságosabb 1,6-os dízelmotorral szerelt Mondeo kombi. Családi autónak ez utóbbival gondolkodás nélkül kiegyeznék – az elmondotak viszont azt mutatják, hogy a fullos Mondeo kifejezés új értelmet nyert...