Eszünk-e szemetet?

Remek statisztikák állnak rendelkezésünkre az élelmezéssel kapcsolatos egészségügyi kockázatokról, s ezek egyértelműen kimutatják: az elsődleges kockázat az elégtelen táplálkozás, illetve az elhízás. Ezután következnek a mérgezések, melyek forrása a nem megfelelően elkészített, romlott vagy egyszerűen csak mérgező élelmiszer – botulizmussal fertőzött hús, ellenőrizetlen erdei gomba. A harmadik a különböző szermaradványok – növényvédő szerek, állatoknál antibiotikum – okozta kockázat, s szinte elhanyagolható a sokak által rettegett adalékanyagok veszélye. A nép a jóféle házi szalonnától, illetve a bőségesen fogyasztott sótól és cukortól hullik, nem pedig a gyanús nevű emulgeálószerektől.

A külföld ide exportálja azt az élelmiszert, amit az ő fogyasztóik nem ennének meg – halljuk sokszor. Nos, bár a „külföldi szeméttel” kapcsolatos hírverések inkább a magyar vállalkozók védelmét szolgálják, de az állításnak azért van némi igazságmagva. Ismert, hogy az unió bizonyos tagállamaiban a fagyasztott hús szavatossági ideje három hónap, míg Magyarországon hat. Ezt a külföldi cégek úgy használják ki, hogy a náluk már lejártnak, de nálunk még fogyaszthatónak ítélt húsféléket itt értékesítik. E tételekkel természetesen nem a hen¬tes¬pultnál, hanem az olcsóbb húskészítményekben találkozhatunk. Ez persze joggal csípheti a szemünket, de ne felejtsük el: ha Magyarország csökkentené a fagyasztott hús szavatossági idejét, azon elsősorban a magyar húsipar veszítene, melynek szereplői a négy hónapos húst nem tudnák hol értékesíteni.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) 2010 óta kiemelten ellenőrzi a külföldről behozott élelmiszereket. Statisztikájuk azt mutatja, hogy az uniós tagállamokból származó importtermékek 0,9, a harmadik országból érkezetteknek pedig 2,5%-át kellett kivonni a forgalomból. A magyar termékek ese¬¬tében 3,23% volt tavaly a kifogásolási arány – ez alapján úgy tűnik: kicsivel nagyobb kockázatot vállal, aki magyar élelmiszert vásárol.

Ha nemcsak az egészségügyi rizikót nézzük, hanem az élelmiszerek minőségét is, akkor kiderül, hogy a legtöbb élelmiszer-alapanyag esetében évtizedek óta csökkennek a beltartalmi mutatók, vagyis az étel minősége a tömegtermelés miatt romlik. Különösen igaz ez az egyébként igencsak fontos gyümölcsökre, zöldségekre: minél messzebbről érkezik valami, az íz- és beltartalmi érték annál inkább háttérbe szorul az eltarthatóság és a gusztusos külalak mellett. Ez azonban inkább az élvezeti értéket rontja, s nem az életünket veszélyezteti. Tanács Gábor

ZÖLDSZÁM AZ ÉLELMISZER-BIZTONSÁGÉRT

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal ingyenesen hívható telefonszámon várja a szabálytalanságokat észlelő lakossági bejelentéseket. Mikor tárcsázzunk? Ha például hiányos a termék csomagolása, ha a gyártó nem tüntet fel minden kötelező elemet a címkén (pl. a származási ország vagy az összetevők listája), ha azt tapasztaljuk, hogy tömegével állnak a bolt polcain lejárt szavatosságú termékek. A hivatal munkatársai hétfőtől csütörtökig 8-tól 16.30-ig, pénteken 8-tól 14 óráig fogadják a hívásokat a +36-80/263-244-es számon.

E 330 = C-VITAMIN

Adalékanyagnak azt nevezzük, amit élelmiszerként általában nem fogyasztunk, de a termék tulajdonságait előnyösen befolyásolja, ezért hozzáadják a gyártás során. – Ezek egy részét évszázadok óta használják – mondta a Szabad Földnek dr. Almássy Katalin főiskolai tanár, élelmiszervegyész. – Például tengerparti vidékeken jöttek rá, hogy ha egy bizonyos fajta moszatot tesznek a tejbe, akkor az megalszik, s így tovább lesz eltartható. Ezt az eljárást ma is alkalmazzák, csak éppen a moszatból kinyerik a hatóanyagot, ami a jelenséget előidézi.

Az adalékanyagok rendszerezését, a veszélyesek kiszűrését az 50-es években kezdték el. Ennek a folyamatnak az eredménye az Európai Unióban az E-számrendszer. Erre a listára minden engedélyezett adalékanyag rákerült, amely nem ártalmas az egészségre és alkalmazása technológiai szempontból szükséges. Az E-számokról a fogyasztók általában annyit vélnek tudni, hogy ha egy termék csomagolásán ötnél több van belőlük, az rossz. Pedig E-száma van a C-vitaminnak, a béta-karotinnak és temérdek, kizárólag pozitív élettani hatású anyagnak is. Az E-számok számolgatása azért is értelmetlen, mert a gyártó választhat, hogy egy adott anyagnak a nevét vagy az E-számát tünteti fel a csomagoláson. Tehát lehetséges, hogy az élelmiszer csomagolásán csupán három E-számot találunk, de csak azért, mert a többi nyolc adalékanyagnak a megnevezése szerepel.

Azt kimondhatjuk: amekkora mennyiségben ezek az adalékanyagok az ételben benne lehetnek, egészségügyi problémát – esetleges allergián kívül – nem okozhatnak. Valami közük azért mégis van az élelmiszer minőségéhez: mivel feljavítják az íz- és színbeli jellemzőket, s alakítják az állagot, ezért a késztermék valami olyat tud, amit az alapanyag egymagában nem. – A gyártóknak sokszor az élelmiszer-tudomány összes trükkjét be kell vetniük, hogy azon az áron, amit a fogyasztó még hajlandó megfizetni, elfogadható érzékszervi minőségű terméket gyártsanak – summázta a helyzetet dr. Almássy Katalin. Azt is hozzátehetjük, hogy bizonyos típusú termékek nem is létezhetnének: adalékanyagok nélkül nincs zselé, joghurthab, ivójoghurt.

Összességében azt kell elfogadni, hogy az élelmiszereket a tömeggyártás során tuningolják: a kevésbé jó alapanyagnak az adalékokkal erősebb íze, kívánatosabb állaga, szebb színe lesz – így kendőzhetik el az olcsó alapanyag gyengeségeit. A tuningolás másik fő iránya, hogy az élelmiszereket igyekeznek tartóssá tenni, ami a modern ember egyik kényelmi elvárása. Általában igaznak fogadhatjuk el, hogy amely termékben sokféle adalékanyag van, annak nem az a hibája, hogy mérgező vagy káros lenne az egészségre, hanem csak kevésbé minőségi alapanyagból készült, ami persze tipikusan az árában is megmutatkozik. Dr. Almássy Katalin azt tanácsolja: önmagában az ne riasszon el minket egy-egy terméktől, hogy adalékanyagokat tartalmaz. Inkább nézzünk utána annak az összetevőnek, amit problémásnak tartunk, hiszen ezt az E-számok megkönnyítik.

A GYANÚ ÁRNYÉKÁBAN
Tipikus példája, hogy a tudatlanság miatt csinál rossz üzletet a fogyasztó, amikor a helyi étkezési kultúrától idegen alapanyagokat hoznak be az országba, és a hazájukban olcsó termékeknek itt megkérik az árát. Az olívaolajnak például olyan, gyakorlatilag gyártási mellékterméknek nevezhető változatai is a pultra kerülnek Magyarországon, mint a sansa vagy a pomace. Ezek a már kisajtolt olívabogyóból oldószerrel kinyert trutymóból készülnek, s utólag kevernek hozzájuk valamennyi extraszűz olívaolajat. Az olcsó, rossz körülmények között tenyésztett vietnami cápaharcsa (pangasius) sikertermék lehetett nálunk. Sokan azt gondolják, hogy tengeri hal, holott inkább mocsári dögevő, mely az egyik legrosszabb vízminőségű folyóban, a Mekongban tenyészik. Sikerét valószínűleg annak köszönheti, hogy nincsen halíze – sem. A nemzetközi élelmiszer-biztonságnak sok gondja támadt vele:
a nemzetközi Élelmiszerek és Takarmányok Gyors Riasztási Rendszerén keresztül érkezett figyelmeztetések miatt
a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal is többször ellenőrizte, de az itthon fellelt tételekben nem talált hibát.
Ez is azt bizonyítja, csekély a valószínűsége annak, hogy valaki legálisan forgalmazott élelmiszertől megbetegedjen – ellenben attól egyelőre senki nem véd, hogy tájékozatlanságból drágán vegyünk gyenge minőségű élelmiszert.