Toyota Avensis Wagon 2,2 D-CAT: van jobb a dízelnél

Ez a leggyilkosabb kategória. A profit már kellőképpen magas, a darabszámok viszont még nem a manufaktúráknak kedveznek. Itt indul a Passat, a Mondeo, az Insignia és a Superb, s a koreaiak már a spájzban vannak az i40-nel és az Optimával, de a Mazda6 és az Accord is kitűnő autók, s ne felejtsük ki a franciákat sem. Aki nem képes valemelyik tulajdonságával kiemelkedőt nyújtani, az halálra van ítélve. A Toyota évek szívós munkájával azt tudatosította bennünk, hogy a megbízhatóság szobra. Egy Toyota sose robban le, ezt még az ovisok is tudják. A mítosz úgy 70 százaléka marketing, de el kell ismerni, hogy különösen a kétezres évek elején gyártott, elpusztíthatatlan autóikkal az élvonalba küzdötték magukat, s kisebb-nagyobb hullámvölgyekkel ugyan, de továbbra sincs gond a Toyotákkal (különösen igaz ez a Japánban gyártott modellekre, például a Priusra). Az Avensis-t viszont Angliában rakják össze, ami jobb ugyan, mint Törökország, ahol szintén van Toyota-gyár, de azért egy angol-pakisztáni munkás nem követ el harakirit, ha egymillióból egy csavart nem húzott meg rendesen.

De térjünk rá a megújult Avensis-re: új arcot visel, elsősorban az áttervezett trapéz alakú lámpáról lehet felismerni. Kapott persze nappali LED-es menetfényt is, ami kétségtelenül jól néz ki és hasznos is. Nekem az Avensis kombiként az igazi, így van egyben a fromaterv, még ha a hátsó traktus kissé jellegtelenre is sikerült. A nagy Toyota a hagyományokhoz hűen nem felvágós, nem agresszív, de még csak nem is sportos. Nyugalmat sugároz kívül és belül. Az gy Avensis-től nem félnek ha feltűnik a belső sávban.

A belső visszafogott és kissé unalmas is. A középkonzol ugyan ezüst, de minden más fekete. A műszerek annyira hagyományosak, hogy még a fedélzeti számítógépet is a plexi melletti kis fekete pálcikával lehet nyomogatni (utoljára ilyet a hármas Golf-ban láttam). Az érintőképernyő viszont nagyon jól kezelhető, a beállítgatása nem igényel kézikönyvet . A kormánynál semmi extra, kár, hogy a tempomat gombjai már nem ott kaptak helyet, hanem egy harmadik bajuszkapcsolón. S komfortindex sincs, egy bökésre csak egyet villan a borostyán színű lámpa. A helykínálat elöl-hátul rendben, nem fejedelmi, mint a Superb-ben, de felnőtteknek is rendbenlévő hosszú távon is. A kombi csomagtere 550 literes, jó alakú, s a hásó ülések is síkba dönthetők. Végre kapott üvegtetőt, ami a franciáknál már szinte az alapfelszereltség része: észrevétlenül varázsol jobb hangulatot az utasoknak a jó adag plusz fény, én mindenképpen megrendelném hozzá. Hátránya, hogy elvesz a fejtérből, amihez hozzájön még, hogy az ülés nem állítható kellőképpen alacsonyra. Ez így együtt eredményezi, hogy elöl 190 centi felettieknek nem kellemes a tartózkodás.

A 2,2 literes csúcsdízel 150 vagy 180 lóerővel választható, a pluszerő felára 300 ezer forint. Az erősebbik verzió nagyon nagyot tol 3000-es fordulat felett, ha 200 lóerő feletti teljesítményt írnának, azt is elhinném gond nélkül. Emellett még csendes is, az elődhöz képest sokat javítottak a hangszigetelésen. A városi 8 és az autópályán mért 6 liter megfelel az elvárásoknak, de nem kiugróan jó adat. Nekem elegendő lenne a legszerényebb 2 literes, 124 lovas dízel is: takarékosabb és amúgy sem illik a száguldozás az Avensis-hez, ráadásul 2 millióval olcsóbb az általunk próbált, jól felszerelt, 9 milliónál is többe keülő kombinál.

Aki szereti, ha átnéznek rajta, nem szeret szerepelni, az autót használati eszköznek tekinti, az nyugodtan vegyen Avensist. Használati értéke maximális, élvezeti értéke elhanyagolható. Nagyobb baja nincs, minden szempontból remek autó. Csak egyvalamit hiányolok – s akkor most visszatérek a bevezetőben említett rejtélyhez: miért nincs még belőle hibrid? Az Amerikában oly népszerű Camry hajtásláncát kéne alárakni. Na, azzal tényleg senki sem versenyezhetne ebben a kategóriában!