Mazda CX-5 2,2 AWD: új idők hírnöke

A válságban a nagyok maradnak könnyebben életben, akik több márkával, több tőkével rendelkeznek. A Mazda nem ilyen. Nem leányvállalata senkinek, nincs mögötte óriáskonszern, még csak szövetségese sem nagyon akad. Ebből következik, hogy élet-halál harcot vív a vásárlókért, s rengeteg múlik azon hogy 2012-13-ban milyen új modellekkel rukkol elő. Meg tudja-e tartani vásárlóit, de még inkább: tud-e újakat szerezni? Nos, a CX5-ön nem fog múlni. Az idei legfőbb Mazda-újdonság olyan könnyed eleganciával lép be a kategória élmezőnyébe, hogy azt tanítani kellene.

Igaz, a márkánakóriási a lemaradása e téren: a kompakt városi SUV kategória második generációja áll már a küszöbön a többi gyártónál, míg a Mazda újonc e szegmensben. Állítólag alaposan kikutatták a potenciális vevőkör igényét és mindent hozzájuk igazítottak. Ezért lett például nagyobb, mint egy Qashqai vagy egy Tiguan. Az új formanyelv működik: a CX-5 jól néz ki, de nem ultramodern, inkább kissé visszafogott. Klasszikus arányai és kellemesen elfogadható formavilága mindenki számára emészthetővé teszik, de ezzel párhuzamosan nem lehet tőle megőrülni, hogy ááááá, de jól néz ki.

A külső méretek alapján várható volt, hogy belül is lesz hely és ez így is van. Ezzel az autóval öten is viszonylagos kényelemben utazhatnak ezer kilométereket is. Kár, hogy a tervezők közben annyira meg akartak felelni az európai igényeknek, hogy elfelejtettek ötletet és szellemet vinni a belső térbe. Így – bár kétségtelenül egyben van – nincs benne semmi jellegzetes, lehetne Nissan, Toyota vagy Honda, ha nem lenne a kormányon a márkajelzés, vakarózhatnánk. A központi kijelző érintős és a váltó mellől is vezérelhető, de ezt úgy az ötödik napon vettem észre. Merthogy az érintőgombokkal és a kormánykapcsolókkal is tökéletesen elvan az ember, nem bánnám, ha a kijelző ha nagyobb lenne. Van a tükörben világító holttérfigyelő és sávtartó is, ez utóbbi a klasszikus búgó hanggal jelzi, ha letévedünk az egyenesről. A start-stop rendszer széria, nekem időnként lassúnak tűnt, de félmásodpercekről van szó.

A motor a CX-5 legzseniálisabb eleme. Az új motorgeneráció neve Skyactiv és alacsony fogyasztást ígér, változatlan teljesítmény mellett. Ez a 2,2-es dízelmotor esetében 150 lóerőt jelent, és érdekes, hogy érezhető turbólyuk nélkül, de nagyot tol a kocsi úgy 2000 és 3500 között. A félmilliós felárért kapott automatikus négykerékhajtás szépen és észrevétlenül teszi a dolgát, a sofőr csak annyit érez, hogy hihetetlenül stabil és fordulékony az autó (terepre nem mertünk kimenni vele). Az igazi melegzuhany pedig a tankoláskor éri az embert. Főleg városban hajtva, sokszor dugóban ülve az egy hét átlaga 5,9 literre jött ki egész pontosan. Ilyet még a híresen spórolós BMW motorok is nehezen tudnának összehozni egy ekkora kasztniban.

Ahogyan a Mazda a terepjáró testbe ennyire könnyed, kezes és személyautós kocsit tud gyártani, az lenyűgöző. Egyébként tényleg könnyű, másfél tonna körüli súlyával osztályában élenjáró. És milyen vezetni? Az élmény megvan, de nem emlékezetes, inkább csak amolyan kellemesen semmilyen. A kormány közvetlen, a váltó áttételezése rövid, a négykerékhajtás meg jó kanyarképességeket ad. Mégsincs meg az emlegetett zoom-zoom érzés, ami azért egy MX-5-ben, vagy akár a 6-os Mazdában is elfogja az embert.

A CX-5 ára – attól függően, mit szeretnénk rendelni bele és akarjuk-e az összekerékhajtást – nyolc és kilencmillió közé esik a 2,2-es dízellel. Ezzel az árral a kategória sűrűjébe érkezik, ahol vannak olcsóbb (Koleos, Yeti) és drágább (Tiguan, Antara) modellek is. A CX-5 sok mindenben jó, de takarékosságban kiemelkedő, legnagyobb hibája pedig. hogy egy kicsit visszafogott (lehet, hogy szándékosan?). Mi mindenesetre szerettük. Ezen az úton továbbhaladva és tökéletesítve, némi kis egyéniséggel megfűszerezve, ütős lehet a lassacskán felálló új Mazda paletta.