Így tegyük el a kerti szerszámokat!

Az alapos módszer hosszasabb, de az okos gazda mégis az utóbbi, időigényesebb módszert választja. Mert, bár a szerszámok nem élnek, de élettartamuk mégis van – és minél tovább maradnak használhatók, annál később kell majd másikat vennünk.

Szerszámaink legfőbb ellensége az egyébként az élet forrásaként emlegetett víz. A fémekre rozsdát varázsol, a fát elkorhasztja – egyedül a rozsdamentes acél, az alumínium és a műanyag alkatrészek állnak neki ellen. Ráadásul mindenütt jelen van, ha nem folyékony állapotában, akkor pára vagy jég alakban. Hogyan védekezzünk ellene?

A fémeket (is) úgy tudjuk megvédeni a víztől, ha elzárjuk attól – nem a kamraajtó rákulcsolásával, hanem vízzáró réteget képző anyagokkal. Ilyenek a különböző ásványi olajak meg zsírok, amelyekkel megtisztításuk után bekenve a szerszámok vas (acél) részeit, megóvjuk azokat a víz korróziós hatásától. De megteszi a petróleum vagy a vazelin is.

Fából készült darabjainkat kissé másképpen rongálja a víz. Ahol támadási pontot talál a fafelületen, beszivárog az anyagba. Odabent, némi baktériumoktól meg gombáktól kapott segítséggel, korhasztani kezdi a fát. Télen pedig a fában lévő víz sokszor (akár mindennap) megfagy, majd felenged, ezzel roncsolva tovább az anyagot. Hogy a víz ne jusson be a fába, a fémekhez hasonlóan el kell zárnunk a víztől. Nagy szerszámnyeleket ritkán szoktunk festeni, inkább lenolajjal kenjük át jó bőven minden ősszel. Igényesebbek le is lakkozhatják a fa markolatokat.

S ha már szó esett a fagyásról: a műanyagokat ugyan a víz nem támadja meg, de a fagyási-olvadási ciklusok során képes kárt tenni a tartályokban, tömlőkben. Ugyanis az éltető víznek megvan az a kivételes és sunyi tulajdonsága, hogy amikor megfagy, egytizedével megnöveli a térfogatát. Ez a növekedés bőven elég ahhoz, hogy elrepesszen-szétvessen egy edényt, akár nyitottat is. Ezért tanácsos permetezőkből, öntözőkből kiönteni fagyos helyen tárolás előtt a vizet.