Volt egyszer egy dagadt köcsög

– Ezt szabad? – kérdem döbbenten a fiatalembert, aki éppen egy óriási adag tejszínhabot kever a kávéjába. Azt gondolnám, az élete merő önmegtartóztatás. – Nem vagyok aszkéta, ennyit megengedhetek magamnak – teszi hozzá laza könnyedséggel Moós Gergő, aki nemrég még „dagadt köcsög”-ként élte az életét.

Pedig nem úgy született. Soha nem hibáztatta a géneket a túlsúlyáért, mint mondja, egyszerűen így alakult. Kiskorától focizott, állandóan rúgta a bőrt, de egy lábsérülés miatt abba kellett hagynia a sportot. Főiskola, irodai munka, számítógép-programozás a végkimerülésig, mondhatni, a széken telt az élete. Ideális feltételek a szépen egymásra rakódó zsírmolekuláknak, de valószínű, hogy a hamburgerekkel megspékelt pizzáknak is jelentős szerepük lehetett abban, hogy a fiatalember 32 éves korára már 124 kilót nyomott.

- Közel tíz év alatt értem el ezt a súlyt, nem is nagyon foglalkoztam vele. A szüleim sem érzékelték a drasztikus változást, hiszen naponta láttak, még barátnőm is volt. Aztán tragédiák sorozata érte a családot: három 50-55 év közötti férfi halt meg, mindegyikük szívelégtelenségben. Akkor belegondoltam: lehet, hogy nekem is csak húsz évem van hátra?! Mire lesz még egyáltalán időm?! Rádöbbentem, milyen ostobán élek – meséli Moós Gergő pálfordulása történetét. – Az interneten rátaláltam egy futóblogra, az adta az első lökést. Vettem gyorsan egy speciális karkötőt, ami a gyalogosan megtett távolságot méri.

Attól kezdve nem volt megállás. Igaz, meglehetősen lassú volt a kezdet, mert a kilók miatt eleinte csak sétálni tudott. Öt hónap alatt 380 kilométert gyalogolt, eztán tudott kocogásra váltani. Száztizenhét kilósan kezdett futni. Bemelegítésként 800 métert gyalogolt, majd 200-at futott. Újabb hónapok teltek el így. Egy év kemény munkájával már öt kilométert futott le egyhuzamban. – Éreztem, hogy napról napra többet bírok, ezért tavaly beneveztem a 12 kilométeres városvédő futásra. A vártnál sokkal jobban teljesítettem, ami hatalmas önbizalmat adott. És ugyanakkor némi önvizsgálatra sarkallt, amikor megtudtam, hogy egy 84 éves versenyzőtársam tíz percet rám vert. Akkor határoztam el, hogy blogot (internetes naplót) indítok, ahol időnként dagadt köcsögként azonosítottam magam. Irónia volt ez, kemény szembenézés önmagammal. 124 kilótól a maratonig lett a blog címe, de akkor még fogalmam sem volt arról, hogyan lehet teljesíteni ekkora távot. A berlini maraton lett életem mozgatórugója. Egyre többen olvastak, drukkoltak, így alakult meg a „Dagadt Köcsög (DK) Team”.

Folyamatosan bővül a csapat. Hetente 10-20 ember csatlakozik, hiszen itt olyan közösségre találnak a túlsúlyos emberek, ahol megértik őket. - Csütörtökönként közösen futunk a Margitszigeten. Aki csak pár száz métert tud sétálni, azt is hatalmas éljenzéssel, tapssal várjuk a célban.

A kövérség mögött általában valamilyen lelki ok is meghúzódik. A sport ezt is segít földolgozni. Én is sokkal magabiztosabb és határozottabb lettem – beszél a futás hozadékáról Moós Gergő, aki azon túl, hogy leadott több mint 30 kilót, talán ennek a belső változásnak is köszönheti, hogy szeptemberben sikeresen teljesítette a Berlin Maratont. Negyvenezer indulóból a középmezőnyben végzett.

A családját már megfertőzte: 62 éves, kissé túlsúlyos és cukorbeteg apósát is sikerült kirángatnia a fotelből, aki pár hónap edzés után már vígan lefut 4-5 kilométert. Most a többieken a sor. A DK tagjai havonta egyszer beszélgetésre várják az életmódváltás iránt érdeklődőket a Petőfi Csarnokba, ahol a Mindenfutás Egyetemén érdekes emberek és a hazai futóélet nagyjai mesélnek élményeikről, tapasztalatairól.

Moós Gergőt már több iskola felkérte, hogy tartson előadást az egészségről, kitartásról, célokról. És mi a távolabbi célja? Végigfutni a 212 kilométeres Ultrabalatont. Ahogy elnézem, az is sikerülni fog.