Bagoly a szanatóriumból: szigorú, de mulatságos

Ez a ritka bagolyféle az uhu vagy nagy fülesbagolyfélék rendjébe tartozik, s ennek megfelelően igen termetes. Hossza 50-60 centi, szárnyfesztávolsága elérheti a 125 centimétert, súlya meghaladhatja egy kilót is a tojó esetében (mivel nálunk az „asszony” a testesebb.) Külsőleg úgy fest, mint a macskabagoly, annál azonban nagyobb, viszont az uhunál kisebb. Kerek arcában fekete szemek ülnek, csőre sárga vagy narancsszínű. Az egész madár szürkésbarna, hátán föltűnő sötét mintázattal.
A Kárpátok bükköseiben és fenyveseiben találkozhatunk vele, noha mindenütt ritkaságszámba megy. Hazánkban a Zempléni hegységben fordul elő legnagyobb számban, de olykor az Északi-középhegység más erdeiben is föltűnik. Hazai állománya 100-150 fészkelő párra becsülhető. Ragadozó madarak elhagyott fészkeiben, nagyobb faodvakban költ, de elfogadja a mesterséges költőládát is (amelyek kihelyezésével főként az Aggteleki Nemzeti Park munkatársai igyekeznek kedvet csinálni neki a családalapításhoz). Az uráli bagoly rá is szorul a pátyolgatásra, hiszen rendszerint csak két tojást rak, amelyekből jó négy hét után kelnek ki a fiókák, és újabb négy hét kell, mire a fészket elhagyják. De még egy ideig röpképtelenek, kiszolgáltatva a ragadozóknak. Ámbár az is igaz, hogy a szülők árgus szemekkel vigyázzák kicsinyeiket, és kíméletlenül nekitámadnak mindenféle ellenségnek. (Éles karmaikkal akár meg is vakíthatják a fiókáikhoz közelítő embert.)
Noha az uráli bagoly a nagyobb testű üregi nyúl, vetési varjú vagy fácán elejtésére is képes, manapság mégis leginkább cickányok és rovarok szerepelnek az étlapján. Rokonaival ellentétben ez a bagolyféle nappal is kitűnően lát, és néha ilyenkor is vadászik. Védett, eszmei értéke százezer forint.