Menyus, a titokzatos

De mi is ez a menyhal? Latin neve szép, Lota lota. Az egyetlen tőkehal faj, mely vizeinkben megtalálható. Jellegzetessége az álla alatti egyetlen bajusz. Testformája a szürke harcsáéra emlékeztet, s mintázata, pikkelynélkülisége is. Csakhogy őkelme nem képes megnőni nagyra, egy másfél-két kilós példány már szép zsákmánynak számít, a többség csak 20-40 dekás. Más néven is emlegetik a Kárpát-medencében, s mind utal az előbbiekre: téliharcsa, ményhal, kutyahal, nagyagyú hal, tarka meny, törzsökhal, becézett változatként ismert a menyus elnevezés.

Szinte minden folyónkban megtalálható, a lényeg, hogy sodrásos, partszakadásos, köves része legyen. Horgászata egyszerű: egy nagyobb ólmos, egyhorgos fenekező szerelék kell hozzá, amire egy halszeletet tűzve és a sodrás szélébe hajítva várhatjuk a kapást. Amely meglehetősen intenzív; ha a menyhal egyszer rákapott a csalira, arról nehezen mond le és marad le a bevágáskor. Fárasztása a nagyobb példányokat kivéve sem okoz nagy élményt, de maga az időpont, a hideg téli esték – mert szürkülettől kap a horogra –, a forralt borozás, teázás, beszélgetés a társakkal adja a horgászata különlegességét.

No és a húsa, mely hazai vizeink halaitól eltérően kemény, fehér és szálkamentes. Megfőzve, sütve szaftos és rugalmas marad. Talán csak a tengeri ördöghaléhoz hasonlítható. Lisztbe forgatva hirtelen kisütve, majd egy kis fehérbort és egy fél citrom levét alá csepegtetve, lepárolva fejedelmi étel. De a menyhal lényegéről, a májáról se feledkezzünk meg! Ez egy olyan különlegesség, melyhez boltban nem jutni hozzá, csak horgászok és ismerőseik számára adatik meg a kóstolása. A menyhalnak nagy mája van. Állaga főve, párolva a velő és a tengeri tőkehalmáj közötti. Íze csak kicsit hasonlít a konzerv tengeri halmájéhoz, de hiányzik belőle a jellegzetes tengeri íz. Egyszerűen fantasztikus különlegesség, kicsit borsozva, sózva, citromot csepegtetve rá, pirítósra kenve mindenkinek ajánlott megkóstolni! Olyan unikum, mint a szarvasgomba.