Isten, haza, családjog

Az új polgári törvénykönyv (Ptk.) egyik lényegi változása, hogy az eddig külön törvényben szereplő családjogot is bekebelezte. Logikus döntés ez, hiszen a házasság, a gyerek státusára vonatkozó szabályoknak a jogalanyiság és az öröklés mellett a helyük. A Vékás Lajos professzor vezette, jogtudósokból álló kodifikációs bizottság olyan előremutató tervezetet készített, amely a mai, a korábbinál összetettebb családi viszonyokat kívánta jobban kezelni.

A Vékás-féle tervezetet, ami először került ebben a ciklusban a parlament elé, egyöntetűen dicsérte a jobb- és baloldal. A törvényes öröklés szabályai alaposan megváltoztak: a törvény elsősorban a túlélő házastárs és a leszármazók viszonyát kezeli másképp, mint elődje. Míg korábban a túlélő házastárs haszonélvezetet örökölt az egész örökség fölött, ezután ez csak a közösen használt lakásra vonatkozik, a többi vagyon tekintetében a házastárs tulajdonjogot örököl, méghozzá ugyanannyit, mint bármelyik leszármazott. Leszármazó híján az örökhagyó szülei is törvényes örökösök lesznek még akkor is, ha van túlélő házastárs: a közös lakás a férjé/feleségé, a többi vagyont viszont az elhunyt szüleivel felezi. Természetesen az előzőekben leírtak csak akkor érvényesek, amennyiben az örökhagyó nem írt végrendeletet.

Sokkal részletesebben szabályozza az új Ptk. a házassági vagyonjogi szerződést, illetve a házastársak vagyonmegosztását. Ezek a pontosító szabályok gyakorlatilag a kicentizett helyzetekre vonatkozó bírósági gyakorlatot foglalják egyértelműen törvénybe. Észrevehető – de nem drasztikus – változásokat csak az előbbiek, illetve az élettársi és a bejegyzett élettársi viszonyra vonatkozó szabályok hoztak volna.

A kodifikációs bizottság a házastársakénál alig gyengébb jogokat szánt az élettársaknak, és lehetővé tette volna az azonos neműek számára a bejegyzett élettársi viszony létrehozását. E rendelkezéseket a kereszténydemokraták kívánságára a kétharmados többség kigyomlálta a törvényből.

Az úgynevezett családvédelmi törvényben úgy határozták meg, hogy családnak kizárólag a házastársakat és az ő gyerekeiket lehet nevezni. (Vékásék azzal indokolták saját változatukat, hogy Magyarországon a gyermekek csaknem fele házasságon kívül születik.) A kormánytöbbség családdefinícióját az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta, erre az Országgyűlés a változást az Alaptörvénybe foglalta. Így jött létre az az abszurd helyzet, hogy a család definícióját nem a családjogi passzusokat tartalmazó Ptk., hanem az Alaptörvény tartalmazza. Ugyanakkor a mai életviszonyokra szabott szabályozást megtorpedózó parlamenti többség arra hivatkozhat, hogy még így is több joga lesz az élettársaknak, mint eddig. Tartásra és az élettárs jogcímén használt lakás megosztására is jogosult lehet a volt élettárs – de csak akkor, ha a kapcsolatból gyerek született.

Az utolsó pillanatban csökkentették még a kötelesrészt: azt az összeget, amit az a törvényes örökös kap, akit bár ki nem tagadtak, de a végrendelet nem részesítette örökségben. A kitagadás pedig jóval egyszerűbbé vált: míg korábban csak a rokoni kapcsolatra nézve súlyosnak minősülő, most már bármely bűncselekmény kitagadási ok lehet – mint ahogy az is, ha az illetőt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték, és a büntetését még nem töltötte ki. De kitagadható az is, aki nem nyújtott tőle elvárható segítséget az örökhagyónak, amikor annak szüksége lett volna rá.