Mercedes A220 CDI - Mínusz 20 év

Az új A-osztály elementáris erővel kezdte el megváltoztatni a Mercedes-ről kialakult eddigi képet. Az előd így utólag nézve, egyértelműen rosszul volt belőve. Mintha mega a Merci is rájátszott volna az öreges imidzsre, az idősebb uraknak szánt modellek alatt volt az A és a B, amit az idősebb urak feleségeinek szántak. Na ezt most letörölték a tábláról és megcsinálták az A3-as és az 1-es BMW méltó vetélytársát.

Már első ránézésre is látszik, hogy a gyár kockáztatott. Legyen az új A agresszív, karakán és sportos. Ja és legyen nagyon messziről felismerhető, hogy ez egy Merci. Ezt úgy oldották meg, hogy egy fej nagyságú csillagos emblémát ragasztottak az orrára. A feltűnési faktoráról (amihez nagyban hozzájárul a látványos nappali LED-sor) annyit, hogy minden harmadik szembejövő sofőr azonnal mutogatni kezd az utastársainak, hogy oda nézzenek. Hátulról a legkevésbé jellegzetes, de én innen is szépnek láttam. A fiatalítás pedig ott látszik, hogy kivétel nélkül minden 35 alatti ismerősömnek nagyon tetszett a forma, nehezen hitték el, hogy ez egy Mercedes. Mert hiába voltak eddig is szépek a Mercik, a fiatal, dizájnéhes városi juppiknak jobban bejött a többi germán márka. Ez most végérvényesen megváltozott, érdemes volt kockáztatni: az új A-osztály átkozottul jól néz ki.

A belső is méltó a márkához és az új dizájnfilozófiához. Rettenetesen igényesre és stílusosra sikerült. A sportülések a piros biztonsági övvel minden autószerető ember szívét megdobogtatják és a köralakú, X-et formázó légbeömlők is gyönyörűek. A műszerek számlapja nekem kicsit játékos, jobban illett volna ide egy poroszos egység. A kormány külön díjat érdemelne, annyira jó fogású és kényelmes. A hely kissé szűkös, de ez a kategória sajátja, normál méretű emberek kellemesen elférnek elöl, de hátul sem fognak ketten panaszkodni. A csomagtartó szűkös nyílásán át 340 literes teret pakolhatunk tele, ami ugyan elmarad egy Golf-tól, de nem nevezhető kevésnek. Meg kell szokni a váltót, ami a bal oldal bajuszkapcsoló személyében a kormány oldalán ül. Minden más funkció így a bal oldalira szorult és hát itt a bizonyíték, hogy elfér az ott.

Ami méltatlan a Mercedes-érzéshez, az egyértelműen az olcsó digitális képkeretre emlékeztető központi kijelző. Ebben az Audi és a BMW is nagyságrendekkel jobb, az pedig nem vigasztalt, hogy felárért kapható ennél szebb és nagyobb képernyő is. A másik furcsaság a tízmillió feletti tesztautóban a manuális klíma, mondjuk én ezzel is elvoltam.

Ez a 2,2-es dízelmotor remek darab, még azzal együtt is, hogy ugyanezt a teljesítményszintet a német konkurensek a valamivel kisebb, kétliteres kategóriából szivattyúzzák ki. Csendes, nyomatékos és takarékos is, 170 lóerős teljesítménye mindenre elég, nemcsak a biztonságos előzésre, hanem az igazi örömautózásra is. A hétfokozatú (7G), duplakuplungos (DCT) váltó gyorsan és finoman vált, de arra nem sikerült rájönnöm mi okozza az egy másodperces szünetet a gázpedál lenyomása és a gép meglódulása között. A fogyasztása parádés, nyugodt körülmények között országúton, autópályán simán 5 liter alatt tartható, városban pedig nekem 7 körül fogyasztott. Ráadásul ez még egy bejáratós példány volt alig 3000 kilométerrel.

A Merci sosem olcsóságáról volt híres. 8 millió környékén már kapunk egy jó A-osztályt (valamivel 7 millió alatt indul a listaár), de ezzel a motorral, alaposan felszerelve a 10 milliós határt ostromolja a kocsi. Nagy pozitívum, hogy 4 év vagy 120 000 kilométer erejéig a szokásos garancián felül, teljeskörű karbantartást is ingyen kapunk, ami igen nagy szó, ismerve a márkaszervízek óradíjait. A tesztautó 12 milliós ára még így is túlzás egy ekkora méretű autóért és sok olyan csilli-villi extrát is tartalmaz, amit nem fogunk használni. Ha azt nézzük, hogy egy Golf is simán felkonfigurálható simán a 9 milliós magasságba akkor a kis Merci egész jó vétel lehet, még úgy is hogy a fő konkurens A3 illetve 1-es BMW még mindig olcsóbb valamennyivel. A lényeg azonban az, hogy a Mercit most először veszi észre az a korosztály, aki eddig csak álmosan legyintett a márkára. A vásárlóképes fiatalok persze nincsenek itthon tömegesen, inkább külföldön, de gazdag apukák mindenhol vannak. Ha jól sejtem ők lesznek az elsődleges vásárlók, csak épp nem maguknak veszik majd hanem fiaiknak, lányaiknak, feleségeknek, szeretőknek. Ajiba.