Vonz, mint a mágnes

Megcsörrent a mobilom. Az ismeretlen hívó valahonnét tudta a számomat, a nevemet, a lakcímemet, holott egyik sem szerepel a tudakozóban. Állapotfelmérésre hívtak, érvizsgálattal. A programot 4 órásra ígérték, ezért éltem a gyanúperrel, hogy nem marad el a szokásos termékbemutató sem. De ez sem rettentett vissza, mert általában hűvösek a végtagjaim, s tudom, hogy a hideg „békaláb” az érszűkület jele lehet. Reggel kilenckor fegyelmezetten sorakoztam hát a szálloda előadótermében. Kiderült, hogy a mág¬nesterápiáról fogok hallani, ami pedig egy patikaszermentes kiegészítő gyógymód.
Megtudtuk, hogy a Föld mágneses tere nagy hatással van a szervezetünkre, de ezt az erőt a betonépítmények és a civilizáció egyéb ártalmai mára a harmadára gyengítették. A pulzáló mágneses erővel rendelkező készülékek pótolják e hiányt és beindítják a szervezet öngyógyító folyamatait. Állítólag a tartós mágnest már az ókori Kínában használták gyógyításra. „Amióta az eszemet tudom, zokniban alszom” – árulta el a mellettem ülő idős asszony. Volt már infarktusa, legutóbb a vércukorszintje szökött az egekbe. A másik oldalamon egy őszes úr az érszűkületes lábát fájlalta, mögöttem egy hölgy fejgörcsre panaszkodott. Amikor elhangzott a kérdés, mi betegít minket leginkább, kórusban feleltük: a stressz. Majd a rohanás, a fáradtság, a rossz táplálkozás következett sorban.

Jókedvre derítő híreket az előadóktól sem hallottunk. Az egyik doktor egyszerűen „agráripari hulladéknak” minősítette az ételeket, melyekkel a testünket tápláljuk. Kiderült, az érelmeszesedés akár már kétéves korban elindulhat az emberben, a trombózis pedig egy kisvárosra való népességet visz el évente. Szembesültünk a magas vérnyomást és a koleszterinszintet csökkentő gyógyszerek átkos mellékhatásaival. Megtanultuk a szívinfarktus fenyegető előjeleit: zsibbadás, hideg kéz és láb, szédülés, mellkasi szorítás, éjszakai lábgörcs. Mire eljutottunk a cukorbaj szövődményeként is fellépő érszűkület miatt amputált végtagokig, lélekben már a legrosszabbra készültem. Elképzeltem magamat kerekes székben, jobb esetben is járókerettel…

A baj megelőzését nem túl meglepő módon a cég mágnesterápiás matraca jelentette. Az előadó becsületére legyen mondva, nem beszélte le fontos gyógyszereiről a hallgatóságot. A készülék is megbízhatónak tűnt, mivel orvosok ajánlják, a kórházakban is sikerrel használják. Amikor aztán a „piszkos anyagiakról” esett szó, kiderült: mélyen a zsebébe kell nyúlnia annak, aki szeretne egy ilyen matracot. Olcsóbban viszont csak hamisítványokhoz juthatunk – kaptuk a felvilágosítást –, ám azok úgy viszonyulnak a valódihoz, mint bickli¬pumpa a lé¬le¬gez¬tetőgéphez. Akadtak, akik azonnal elszánták magukat a vásárlásra. Egy deres halántékú úr például töprengés nélkül vett fel nagy hitelt az alacsony nyugdíjára.

Előadás közben sorra járultunk a hőkamerához, hogy elkészüljön a felvétel, amiből kiderülhet, milyen állapotban leledzenek hajszálereink, melyek a keringésünk helyszínének háromnegyedét teszik ki. Lélegzetvisszafojtva vártam a végeredményt. Megkönnyebbültem: az ereim bírják a strapát. Egyelőre nem gyűjtök rokkantkocsira…