Csetepaték a családban

Hétköznapi történetet mesél Szilvia: – A férjem mindig a lᬬnyunknak ad igazat. Még akkor is, ha fogalma sincs, min vesztek össze a gyerekek, mert éppen akkor lépett be az ajtón. Hiába próbálom elmagyarázni, hogy miért estek megint egymásnak, nem érdekli. Kész a válasza: Marci a nagyobb, neki kell okosabbnak lennie – panaszolja a fiatal édesanya, hogy milyen nehéz egyensúlyoznia ezekben a konfliktusokban. – Csak másfél év a korkülönbség a két gyerek között, ráadásul nagyon egyformák, mondhatnám azt is: két dudás egy csárdában. Pedig Marci nagyon szeretne megfelelni az apjának. Hiába kérem a páromat, hogy ne tegyen állan¬dóan igazságot. Szó szót követ, a gyerekek már régen együtt játszanak, mi pedig még mindig veszekszünk, s egyre gyakrabban vesszük elő régi sérelmeinket, melyeknek már semmi köze a gyerekekhez.

– A gyerek a legtöbb esetben csak eszköz. Ha rendszeresek az olyan konfliktusok, ahol a szülő valamelyik gyerek pártjára áll – és általában mindig ugyanaz mellé –, az már azt jelenti, hogy kisebb-nagyobb repedések vannak a családban. Hiszen ez hatalmi törekvésekről szól – magyarázza Szegő Andrea gyermekpszichológus.

Nem azokról a történetekről beszélünk, amikor az anya vagy az apa haja égnek áll a piszlicsáré csetepaték miatt, s valamiképpen szeretne véget vetni a zűrzavarnak – hanem olyanokról, amikor a gyerekek veszekedései miatt a szülők közötti indulatok kerülnek a felszínre. Pillanatok alatt ilyen kezdetű mondatokat vágnak egymás fejéhez: „Azért állsz mindig mellé, mert olyan, mint te…”; „Ott sem voltál, de azt hiszed, hogy neked mindig igazad van…”; „Te csak hatalmi szóval tudsz reagálni, s képtelen vagy igazságot tenni…” A pszichológus szerint teljesen természetes, hogy minden helyzetben lehetnek véleményeltérések a szülők között. De a konfliktuskezelés leghatékonyabb módja a rugalmasság. Ez viszont csak azokban a családokban és kapcsolatokban lehetséges, ahol a felek tudják: most neki van igaza, máskor pedig nekem lesz.

– A probléma az, hogy a gyerek teljesen háttérbe szorul az ilyen helyzetekben. Ráadásul azzal, hogy az apa vagy az anya az egyik gyerek pártjára áll, megosztja a családot. Ez a testvérek kapcsolatába is éket verhet, hiszen a legtöbbször ahhoz a félhez húznak, aki kiáll mellettük. A gyerek egy ideig mondhatja, hogy mindig a testvéremnek adsz igazat, de ahogyan „okosodik”, vagy kiszáll ezekből a helyzetekből, vagy egyértelműen a másik szülő mellé áll – mondja Szegő Andrea.
A különböző vélemények miatt a gyerek állandóan ellentétes szabályokkal találkozik, s így nehezebben alakítja ki azt az értékrendszert, ami eligazodási pontot jelentene számára a hétköznapokban.