Ha akar, szót fogad

A kutatók húsz macskát figyeltek meg, mindegyiket a saját otthonában. A gazda távollétében előre rögzített hangokat játszottak le nekik. Három idegen szólítgatta őket, aztán egy negyedik felvételről a gazdájuk szólalt meg, végül újra egy idegen.

A kutatók a macskák fülének, farkának és fejének mozgását, pupillájuk tágulását figyelték, illetve azt, hogy az éppen hallott hang hatására megmozdulnak-e. A macskák általában reagáltak, amikor a nevüket hallották, és bár jóval nagyobb figyelmet szenteltek a dolognak akkor, ha a gazdájuktól hallották, de még ilyenkor sem mozdultak meg. A kutatók szerint ez egyértelműen megmutatja, hogy bár a macskák képesek a gazdájukat pusztán a hangja alapján azonosítani, ez nem mindig elég ahhoz, hogy válaszoljanak is a hívásra.

Az okokat a szakemberek szerint a macskák háziasításának 9000 éves gyökereinél kell keresni. A Felis silvestris vadmacskafaj került először kapcsolatba az emberrel, de nem azért, mert a korabeli népek szerették volna simogatni az állatot. A vadmacskák egyszerűen csak rájöttek, hogy a magtárak közelében több az egér, így tulajdonképpen saját magukat háziasították. Míg a kutyáknak meg kellett tanulniuk engedelmeskedni az embernek, a macskáknak ezzel szemben nem kellett ilyen kihívásoknak megfelelniük. Létezik is egy mondás: a macska meg van győződve róla, hogy ő az ember gazdája, nem pedig fordítva…