Légies tünemény: most jött el az ideje

Romantikus báj és elbűvölő szépség hordozói a szellőrózsák, melyek már kora tavasztól nyílnak a (szikla)kert félárnyékos részén. Száznál is több változatuk között találunk március-áprilisban virágzót éppúgy, mint nyáron és ősszel nyílókat. A kora tavasszal pompázó déli szellőrózsa (Anemone blanda) őshazája Dél-Európa szilás talaja, így különösen jól érzi magát a sziklakertekben, de a félárnyékos, árnyékos részekben is, ahol mélyrétegű a föld. Évelő növény, levelei elfekszenek a talajon, közülük emelkednek ki a légiesen finom, fehér vagy kék, csillag alakú virágai (képünkön).

A déli szellőrózsa kicsi, feketés, göcsörtös gumóit kora tavasszal vagy ősszel ültethetjük 5 centi mélyre és egymástól legalább 8 centi távolságra. (Egyes kertészeti árudákban már most is kaphatók virágzó példányaik, igaz, eléggé borsos áron.) A növény virágzás után visszahúzódik a gumóba. Ha nem bolygatjuk a talaját, az évek során terjedelmes állományt képez elszórt magvaiból. Mivel fagyérzékeny, célszerű télire fenyőgallyakkal takarni a földet ott, ahol a gumói megbújnak.

Az előbbinél később, májusban hozza színpompás virágait a Földközi-tenger vidékéről származó koronás szellőrózsa (Anemone coronaria). Virágai átmérője a 10 centit is elérheti, s piros, fehér, liláskék és rózsaszín árnyalatban pompáznak.