Olvassa el ezt, aztán kézbe a metszőollót

Minthogy a kutya láthatólag megette a telet, így a szőlőtőkék sem szenvedtek a lehűlésektől, ezért komoly fagykárral nem kell számolnunk. (De a fertőzésből, száradásból származó vessző-, illetve rügypusztulás számottevő lehet, amit a metszés során nem hagyhatunk figyelmen kívül.) Szőlőnket a rügyfakadásig metszhetjük – minden esetben éles, jól záródó ollóval dolgozzunk.

A metszés kulcskérdése a tőke terhelésének meghatározása, amelyről bízvást elmondhatjuk: ebben összegződik a szőlősgazdának az ültetvényéről szerzett minden tudása. (Megállapításához a legfőbb támpont a tőke erőnléte, vesszőhozama, illetve a vesszők vastagsága.) A terhelés – leegyszerűsítve – a termő korú szőlő metszésekor a tőkén meghagyott, jól látható, ép, egészséges világos rügyek (szemek) számát – általában 3-6 rügyes termőcsapok és az 1-2 rügyes ugarcsapok rügyszámainak összegét – jelenti. Irányadónak említjük, hogy egy átlagosan jó termőerőben lévő, középmagas művelésű tőke (rügy)terhelése 25-35 közötti. Kísérletek tanúsítják, hogy a jó erőnlétű tőkéket bátran lehet hosszabb termőrészekre (4-5 rügyes hosszú csapra, 6-8 rügyes fél­ szál­vesszőre, esetleg ennél is hosszabb szálvesszőre) metszeni, illetve a terhelési lehetőséget teljes egészében kimeríteni, mert az ilyen tőkék könnyen megbirkóznak a feladattal: könnyedén és jó minőségben nevelik ki a nagyobb termésmennyiséget is. Az optimálisnál kisebb terhelés esetén viszont a rejtett rügyek is nagyobb számban fakadnak ki, ami zsúfolt lombozatot eredményez. Ez megnöveli a fertőzésveszélyt, ugyanakkor rosszabb cukrosodást és színeződést eredményez. Ámde van egy pozitívuma is, nevezetesen: a sűrű lombozat megvédi a fürtöket a napégéstől, s a tőkét kevésbé károsítja a manapság oly gyakori légköri aszály.