Locsolhatok-e?

Sebe hogyan lett? Fatális félreértés okán. Hétfőn locsolkodni megyek, harsogott a férfi. Asszonya a fürdőszobaajtó elé állt, csak a testemen keresztül, a parfümöm nem adom! Jó, veszek a boltban, adta meg magát a férfi, s indult is. Évikém, mondta a boltosnak, kölni kellene, nem baj, ha olcsó, ha szagos, locsolkodni lesz.

Évikém adott neki. De hazafelé kis baj történt: a bolt mellé épült a kocsma, a férfi ki nem hagyhatta, ünnepre készülve koccintgatott is, aztán kiválasztott egy falhoz támasztott biciklit. Felült rá, hajtott, kimelegedett, s ráeszmélt, nem is biciklivel indult el, ellopta valakiét. Ekkor esett el, de olyan ügyesen pottyant, hogy csak a farzsebébe tett kölnisüveg tört el s kaszabolta össze a popsiját.

Dehogy iszom, jövendölte-ígérte a férfi, s mutatva, hogy a javulás útjára lépett, a netről locsolóversikéket töltött le, majd biflázni kezdte őket: piros tojás, kék tojás, nekem is van két tojás; fel a szoknyát, le a bugyit – de tovább nem idézném, mindennek van határa. És hétfőn reggel, mutatva, hogy komolyan beszélt, autóval indult. Elmondta az első versikét, s rázta a fejét, nem iszik, nem kér semmit. A negyedik helyig hősiesen ellenállt, ott Hubertussal kínálták. Húsz éve nem ivott ilyet, megkóstolta hát. A következő helyen saját főzésű pálinkával traktálták, de olyannal, amitől még a halottak is feltámadnak. Ebből többször is kért.

Ment, locsolt szorgosan: már versikét se mindig mondott, akadt, hogy locsolni is elfelejtett. Jó hangulatba került, na! De vitte tovább a lendület, s tán vinné még ma is, de tévedésből a hátsó ülésre szállt be. A slusszkulcsot a vezetőülésbe döfködte, miért nem indul ez a vacak? Akkor jött Béla, a körzeti megbízott. Nézegette, mit csinál a barátja. Béla konfliktuskerülő típus, utál büntetni. A kocsit bezárta, a férfit hazakísérte. Csengő híján bekurjantott, hogy csókolom, megjöttünk a locsolkodásból. Az asszonyka összecsapta a kezét: Jézusom! A férfi kihúzta magát: nem kérek semmit, hiába kínálsz, locsolhatok- e, szívem?