Június 24-én éjjel szinte bámi megtörténhet

Félre a kételyekkel, elő inkább a vekkerrel. E napot ugyanis célszerű minél korábban kezdeni. Nemcsak azért, mert így tudjuk a legtöbb praktikát belesűríteni, hanem mert az egészségvarázsláshoz szükséges gyógynövényeket a néphit szerint Szent Iván napja hajnalán harmatosan kell begyűjteni. A későn kelőknek némi vigasz: lehet éjszaka is, ám akkor csakis meztelenül szabad. Valamit valamiért. Szégyenlősek számára a megoldás: a páfrányvirág! Ez ugyanis láthatatlanná tesz, legalábbis a népi babona szerint. De csakis Szent Iván éjjelén, mikor e varázserejű növény kinyílik, s akinek sikerül megszereznie, bónuszként az állatok nyelvét is megérti. Nem akarok hervasztani, de maga a virág állítólag egy pillanat alatt ezt teszi. Nyílás előtt mágikus fuvallatot bocsát ki, amitől mindenki elalszik. Vagyis: elég lehetetlennek tűnik megszerezni, s így nehéz a varázserőt bizonyítani – ám cáfolni is…

A növények után következhetnek az állatok: indulhatunk szentjánosbogarat fogni – írhatnám, ha nem tiltaná a törvény és a jóérzés. Így javaslom inkább az Alcsúti Arborétum megtekintését. Amellett, hogy a séta egészséges, a szentjánosbogarak tömeges táncának látványa csodaszép: ezernyi apró lámpásként fénylenek, akár egy hatalmas, sejtelmes lidércfény. Szent Iván-nap környékén szakvezetéses éjszakai túra során gyönyörködhetünk benne, ahogyan megvilágítják az arborétum területét.

De térjünk vissza nappalra, hisz’ akad még tennivalónk bőven, például a lepkehálóval. Színtévesztők vigyázzanak! Nem mindegy, milyen pillangót fognak: a fehér szerencsét jelent, a sárga nyomán pénz áll a házhoz, ám a barna, a szürke és a fekete bajt hoz. Aki viszont boldog szerelemre vágyik, legjobb, ha tarka lepkére pályázik. Elszállt? Nem probléma, az esély megmaradt: elő gyorsan a gyertyákkal! Egy fehérbe bele kell karcolni a nevünket, egy pirosba a másikét, a fehérrel meggyújtani a pirosat, s nézni, amint a két gyertya egymás mellett elég. S ha mindez nem elég, lehet folytatni: kilenc teamécses lángja fölött tessék háromszor átugrani.

Vagy inkább álljunk meg? Pedig akad még praktika bőven. Almát sütni és az egészséges élet érdekében elfogyasztani. De azt sem kell megmosolyogni, aki a balkonládáit fehér gyertyával a kezében kerülgeti, mert csakis a növények egészségéért teszi. Hasonló cél vezérelte az ősöket, akik égő fáklyákkal járták körbe a szántóföldeket. De tettek mást is: például sült almát a sírokra, s hitték, hogy az eltávozottak is élvezhetik az alma édes ízét.

Lám, nincs új a nap alatt, még akkor sem, amikor a legmagasabban áll: mióta világ a világ, június 24-én különös babonákkal ünneplik meg a nyári napforduló napját. Kicsit késve ugyan, hiszen valójában június 21. az év leghosszabb napja, de spongyát rá! Lesz a különbség nagyobb is: egy évezred múlva a csillagászati napforduló még korábbi napra esik. Az okot a naptárreformban és a tropikus időszámításban kell keresni. Az ünnep eredetét meg abban a hiedelemben, hogy támogatni kell a Napot a sötétség elleni küzdelemben. Gyúlnak is az örömtüzek Európaszerte évszázadok óta, hogy segítsék a Napot, énekkel, tánccal űzzék el a rossz szellemeket, ünnepeljék a fény, a tűz diadalát. S bár ma már leginkább a szerelmesek ugrálnak át a lángok felett kézen fogva, s körülöttük kultúrműsorokat tartanak – de csak a körítés változik, a tűz ugyanolyan marad.