Koromból van elég

Nem olyan ember vagyok, aki a számlák befizetésével valaha is elmaradt volna – kezdi levelét káli olvasónk. Jó két éve azonban elfelejtette kiegyenlíteni a második félévi kéményseprési díját, s az ügy azóta is húzódik, immár tetemes büntetéssel.

A panaszos állítja, csak az idén kapott felszólítást a hevesi cégtől, ám ahhoz nem csatoltak csekket, így nem tudta feladni az 1525 forint tartozását. Teltek a hónapok, és legközelebb már a behajtó cégtől érkezett levél – csakhogy egy 3000 forintos büntetés is hozzáadódott az összeghez. Ezt a káli nyugdíjas nem tartja igazságosnak, mondván: nem az ő hibája, hogy nem kapott csekket. Azóta az 1525 forintos díjat feladta postán, ám – mint írja – ennél többet nem hajlandó. Kifogásolja azt is: megesett, hogy otthon tartózkodott, mégsem kereste meg a kéményseprő az ígért időben. Csak bedobott egy papírt, hogy mikor jön legközelebb. Akkor azonban hiába várt rá özvegy olvasónk órákon át. Így félő, megint ő lesz a hibás…

Az előző évek hátralékáról szóló összesítőhöz mindig mellékelnek csekket. Ha valami hiba folytán mégsem, akkor erről érdemes mihamarabb levélben vagy telefonon értesíteni a szolgáltatót – tudtuk meg Demeter Andrástól, a Heves Megyei Tüzeléstechnikai és Kéményseprőipari Vállalkozó Kft. (Tűzkév) gazdasági igazgatójától. Kál a hevesi kirendeltséghez tartozik, így ott éppúgy tudnak segíteni, mint az egri központban, a Bródy Sándor utca 9. alatt (postacím: Eger, Pf. 78). Ha már a behajtó céghez került az ügy, akkor is érdemes megírni a panaszt a cég igazgatóságához címezve, méltányosságot kérve. A behajthatatlan követelés ugyanis egy idő után visszakerül a Tűzkévhez. Hasznos rögtön telefont ragadni, ha a kéményseprő nem ért oda időre. Azt a számot kell felhívni, ami az értesítőn szerepel, így a cég szól a kéményseprőnek, hogy kihagyott egy házat. Ha pedig a fekete ruhás hibázott, fülön tudják csípni.

XXX

Nem tudja használni rossz állapotú, életveszélyessé vált kéményét a Rácalmáson élő Koczor József olvasónk.

A fűtési szezon ellenére sem gyújthat be, mert – ahogy a kéményseprő elmagyarázta neki – a meggyulladó korom vagy kátrány igen veszélyes kéménytüzet okozhat, ami a lakásra is átterjedhet. Figyelmeztették arra is: a rossz kémény használatáért súlyos bírság járna. Koczor Józsefnek azonban nincs pénze a kémény megjavíttatására, és nemcsak a fagyoskodástól tart, de azért is aggódik, hogy mi lesz az értékes gyűjteményével.

– Megszállottan gyűjtöttem a régi tárgyakat egész életemben. Az értékes iratok, a száz- vagy akár kétszáz éves cserépedények és más ritkaságok, egy szép gyertyatartó vagy különleges oroszlános öngyújtó nem csupán nekem érték, ezeket szívesen megmutatnám újra a látogatóinknak. Kényszerűségből azonban dobozban porosodnak, mert ez a ház, amit használatra kaptunk, igen rossz állapotba került. Elszaporodtak az egerek, a tető beázik, és sok helyen elkorhadtak a lécek, a kéményt sem lehet onnan megközelíteni. Lakni is alig tudunk itt, nemhogy kiállítást rendezni – panaszolja Koczor József.

Párjával, Julikával együtt a hetven évhez közeledve szeretnének megállapodni: Tamásiba költöznének, ahol a hozzátartozóik élnek.

– A magunk erejéből persze ez sem megy – sóhajt az idős, beteg ember. – Néha visszagondolok azokra az időkre, amikor Mikulásnak beöltözve ajándékozhattam meg a gyerekeket. Jó volna, ha az idei tél is ilyen élményeket hozna, nem pedig a didergést a fűtetlen lakásban. Ígéretet már sokat kaptam azoktól, akiknek a régebbi kiállításainkon megtetszett a gyűjteményem, de a valódi támogatás valahogy mindig elmaradt. Most legalább annyi kellene, hogy a kéményt rendbe tudjuk hozni. Mert különben nem tudom, mi lesz velünk…