Guba Zoltán: Vírusirtó

Hanem ma különös nap volt, s csönd. A férfi az ajtót is magára csukta. Asszonykája, gyerekei, még a drága mama is riadtan kukucskáltak be, hogy jól vagy, ne segítsünk? Köszönöm, megleszek egyedül, felelte a férfi. S szerettei a másik szobában egymást átölelve összebújtak, érezték, itt nagy a baj.

Azért füleltek, mint süket disznó az avar alatt. Mit csinálhat, kérdezték egymástól. Számítógépet javít, vírust irt, súgtak össze később, majd arcukat a kezükbe temetve szóltak, az Úr legyen irgalmas hozzánk!

Hetek óta küzdött a férfi, előbb a szolgáltatónál reklamált, de sajnos a szerelő, ki telefonon tájékoztatta, beszédhibás volt, raccsolt, selypített, s dadogott is. Inkább helyszínre megyek, egyeztek ki ötórás beszélgetés után, de nem lesz olcsó, jövendölte a szerelő.

Jött, órákig maradt, s nem volt olcsó. A gép, míg a kapuban elbúcsúztak, szuperált, működött még két percig, azután újra lefagyott. A férfi nem adta fel. Szerelő nem kell, kilopná a szemem, döntött, s a szomszédba, az aranykezű Bandihoz ment, ki mindenhez ért. Ez csak vírusos, mondta a Bandi, aztán sört kért, majd pálinkát, bort, s a klaviatúrát nyomogatta. Már ülni se tudott, de a gép megjavult. Szuperált, mikor elment, működött, mikor a férfi éjjel titkon kiosont, próbálni, vajon működik-e. Csak reggel, mikor dolgozni kellett volna rajta, adta meg magát.

Majd én, döntött a férfi. Új és újabb vírusirtókat töltött a gépre, hogy azok egymást is ölték. Nem működsz, te dög, perelt vele a férfi, és mint a tévészerelőktől elleste, finoman ütögette. Aztán csapott nagyobbat is. Már ököllel verte. Végül kalapácsot is hozott, azzal nevelte. Ettől megnyugodott, mosolyogva lépett ki. Kész, kérdezték az övéi. Ez kész, több gondunk nem lesz, felelte a férfi, s ledőlt. Úgy érezte, ráfér a pihenés.