Kedvenc receptünket köszönhetjük a szép hölgynek, aki imádta a karfiolt

Utánam az özönvíz! – hirdette a korabeli pletykák szerint XV. Lajos, s ekként is élt, uralkodói kötelezettségeivel mit sem törődve. Kegyencnője, Madame Pompadour befolyásos szerepet töltött be az udvarban, beleszólhatott az állam- és a külügyekbe. Halála után megüresedett a királyi szeretői poszt, ám nem sokáig maradt betöltetlen.

Az uralkodó vasárnaponként nyilvános helyeken ebédelt a családjával, s ilyenkor bárki a közelébe férkőzhetett. Egy ilyen alkalommal akadt meg a felséges szempár Jeanne Bécu-n, a fiatal és szép kurtizánon, akinek az örömtanyáról hamarosan egyenest a versailles-i kastélyba, első királyi vacsorájára vezetett az útja.

Persze ahhoz, hogy az új kegyencnőt be lehessen mutatni az udvarnál, tisztes férjes dámát kellett csinálni belőle – gyorsan hozzáadták hát Guillaume Dubarryhoz. Madame Dubarry kastélyba költözésével megkezdődött az őrült költekezés, a tivornyák végeláthatatlan sora. Az idősödő királyt azonban egy idő után fárasztani kezdték a fényűző mulatságok meg a pompás bálok. Elvonult az udvartól – kegyencnőjét a port-aux-dames-i apátságba száműzte –, s a haláláig vidéki kastélyában élte a nemes urak egyszerűbb hétköznapi életét.

Dubarry grófnénak nem jutott ily csendes, nyugodt öregkor: a francia forradalom idején cselédjei feljelentették „forradalomellenes összeesküvés” vádjával, s az egykori királyi ágyas a guillotine bárdja alatt végezte. Kedvenc étele viszont még századok múltán is sokunknak szerez örömet.