Magamat is le tudom ütni?

A világhírű sakkozókat nevelő Polgár család elévülhetetlen érdemeket szerzett e szellemi sport népszerűsítésében a nyolcvanas-kilencvenes években. A sakk a számítógépes játékok világában sem ment ki a divatból. A Pest megyei Nagykovácsiban járunk, ovisakk- foglalkozáson. Nyolc kisgyerekkel törődik egyszerre Ádám Olga sakkszakedző. Sakkozóként 16 évesen már szakkört vezetett.
Elvégezte a tanítóképzőt, azóta sakkot oktat, tananyagot készít, óvónőket képez. Több száz gyerekkel szerettette meg a játékot, van, akiből mára már nagymester lett.

Ha azt gondolná a kedves olvasó, hogy egy zsák bolhát könnyebb összeterelni, mint az óvodásokat a sakktáblához ültetni, akkor téved. Fegyelmezni is alig kell őket. Sakkfeladványok megfejtésével indul a foglalkozás, először papíron. Teljesen más gondolkodást kíván így sakkozni, mint a táblán. A nebulók pillanatok alatt berajzolják a matthoz szükséges lépést, s már kérik is az új feladatot. Akad, aki hat-nyolc feladványt is megold negyedóra alatt. Az óra második felében már partikat játszanak a kicsik. Egymást figyelmeztetik a szabályokra, különös módon a vereség nem visel meg senkit.

– 32 bábu, 64 mező. Való ez egy óvodásnak?

– A Sakktáblás Játékok módszertanom arra épül, hogy egyből játszani lehessen, mert a sok magyarázat gyorsan elveszi az ovis kedvét. Az oktatást eleinte egy-egy bábuval, mindig egyszerű játékokkal kezdem. Fogjuk például a bástyát és elmegyünk vele gombát szedni. Így megismerjük a figurákat, a lépéseket, 10-12 óra foglalkozás után az óvodások is eljutnak addig, hogy tudják az összes lépést. Az iskolásoknak ennyi idő sem kell, ők általában már ismerik a szabályokat – mondja Ádám Olga.

Hogy milyen stratégák a gyerekek? Ez személyiségfüggő, de tanítható is. Nagy átlagban a lányok védekeznek, a fiúk inkább támadnak. Olga támadó szemléletben oktat, győzni akarásra nevel. A sakk azon túl, hogy értelmes családi program, számos képességet fejleszt.

– A tanulás és gyakorlás során pallérozódik a gyerekek logikai képessége, tervalkotása, kreativitása, de azt is megtanulják, hogy oda kell figyelni a másikra. Edződik a memóriájuk, idővel hozzák a saját ötleteiket is – mutat rá a szakedző. – Egyes gyerekeken már ilyen zsenge korban is lehet látni, hogy érdemes a sakkal foglalkoznia. Persze, korántsem biztos, hogy bajnok lesz belőle. Hogy kiből lesz? Jobbára a szülőkön múlik: mennyi pénzt, időt, energiát áldoznak erre a sportra.

A családi béke kedvéért a szülők vagy a nagyszülők gyakran hagyják nyerni a gyerekeket. Nincs ezzel baj, így megmarad az érdeklődése és a kedve. Ám akit állandóan legyőz a nagypapája, abból a gyerekből valószínűleg nem lesz világhírű sakkozó.