Ingafutásból elégtelen

Nem kis vállalkozás: a mostani tanévben bemutatkozott országos szintű felmérésben 3700 iskola mintegy 750 ezer diákja vett részt.

A vizsgálat befejeztével a pedagógusok munkáját az informatikusoké vette át: a névtelenül közzétett adatok 520 ezer tanuló eredményét összegzik. Magyarországon ez az első olyan fittségi tesztrendszer, melyet minden iskolának használnia kell. Igaz, a tanulók állapotát az összes közoktatási intézményben korábban is tanulmányozták, ám a testnevelő tanárokra bízták a módszerválasztást, éppen ezért nem összesítették az eredményeket. Az új módszer szerint viszont minden diák ugyanúgy hajtotta végre a fekvőtámaszt, a futást, a felülést – annyi különbséggel, hogy míg egyesek jól felszerelt tornateremben vettek részt a felmérésben, addig másoknak az iskola folyosóján kellett teljesíteni…

Az eredmények alapján a diákok nem kaptak sem egyest, sem ötöst, mivel a teljesítményüket a nemhez és életkorhoz igazodó minimális értékekhez viszonyították. Hét mérés vonatkozott a fittségre: a térdhajlékonyság és a csípőmozgékonyság szemrevételezése mellett a hasizomteszttel, a törzsemeléssel, a fekvőtámasszal, a helyből távolugrással és a kézi szorítóerő mérésével a vázizomzat állapotát vizsgálták. A futás során állapították meg a diákok aerob kapacitását, azaz oxigénfelvevő képességét. További két mérés a test összetételének (testzsírszázalék – hájasság) és a tápláltsági állapot (testtömegindex – dagiság) meghatározására vonatkozott.

A szomorú eredmény: ahogy idősödnek hazánk gyermekei, úgy növekszik közöttük a puhányok aránya.

Míg 11 évesen még csak a fiúk és a lányok huszada szorul fokozott fejlesztésre, 14 évesen már csaknem a negyedükről, 18 évesen pedig 50 százalékukról mondható el ugyanez. A diákok a hasizompróbán voltak a legjobbak, míg ingafutásban és törzsemelésben a leggyengébbek.

A felmérést minden tanévben megismétlik. Az eredmények összehasonlításából kiderül, mire kell „rágyúrni” a testnevelésben. Egyelőre úgy tűnik: majdnem mindenre.