Háromból egy fölösleges

Levente végigjárta az utat a gyanútól az újrakezdésig: „Szétáradt bennem az ijedtség, a kétely, a reménykedés, a félelem, a fájdalom: megcsal a nejem. Szerettem volna gyereket, de ő előbb a karrierjét akarta kiteljesíteni. Ezért a késő délutánba nyúló értekezletek, a gyakori üzleti vacsorák eleinte fel sem tűntek. Hanem aztán belém nyílallt: és ha…? A kínzó bizonytalanság végül kiforrta az igazat. Nem vagy elég érdekes – csapott le Krisztina válasza a miértjeimre. Ma már hálás vagyok a csábítójának, hogy megszabadított tőle…”

– „A féltékenységben több a hiúság, mint a szerelem” – írta Francois de La Rochefoucauld herceg francia író és moralista. A féltékenység a szerelem velejárója, kockázata, mellékhatása. Kinél-kinél rövidebbhosszabb út vezethet a sejtéstől egészen a gyűlöletig. A kérdés csak az, hogy mekkorára nő és mennyire tudunk uralkodni rajta. Manapság ijesztő a kudarctűrő képesség hiánya, a mindent elsöprő veszteségtudat, a szerelmi agresszió. A szerelemféltés keltette indulat mértéke és „dózisa” dönti el, hogy az már honnan kóros és vezet valamilyen bűncselekményhez.

A világban a legtöbb gyilkosságot a féltékenység gerjeszti – mondja dr. Gőgh Edit neurológus, pszichiáter főorvos. – Aki nem képes a haragját megfékezni, az üt, vág, szúr, lő, életre-halálra támad. Sajnos a média önti az agressziót, sok fiatal „mintakövetővé”, azaz kíméletlenné válik. Mindezt tetézi, ha a famíliájában úgy nő fel, hogy a szülei megalázták, verték őt vagy a családtagjait; anyja érzelmileg nem adott neki kellő biztonságot, nem védte meg apja durva kirohanásaitól.

Két ember társaság, három már sokaság – akik közül egyikük fölöslegessé válik. A féltékenység javarészt a férfiaknál csap át erőszakba.

Aki csak az uralkodó szerepben érzi jól magát, azt partnere vélt vagy valós hűtlensége egyenesen a férfiasságában sérti meg, s durva viselkedését „férfiasnak” és „normálisnak” tartja. A keserűség a nőket is ráveheti a harcra, melynek végkimenetele akár a börtönbe vezethet. A 11 éves Szita Bencét nevelőapja élettársa, Polcz Erika azért ölette meg két hajléktalannal, mert a kisfiút a párkapcsolata akadályának látta és a saját gyermeke betegségéért is okolta.

– A féltékenyekből leginkább hiányzó képességek – az ösztönök kordában tartása, az önzetlenség és az elengedés, a veszteségek elviselése és feldolgozása – gyermekkorban szerezhetők meg – figyelmeztet Padányi P. Orsolya pszichológus. – Gyerekként tanítanak meg bennünket úgy szeretni, ahogyan a másiknak szüksége van rá. A figyelemről, a törődésről, a szeretetről szerzünk – vagy nem szerzünk – alapvető élményeket. Aki gyerekkorában azt hallja, hogy a férfiak hazugok, a nők pedig csalfák, netán félnie kell a családja felbomlásától, az felnőttként gyakorta a megtapasztalthoz hasonlóan megcsaló, megalázó, elhagyó kapcsolatba keveredik, ám akkor már tud küzdeni és bosszút állni is. A bántalmazó túlnyomórészt az áldozatát hibáztatja, a bántalmazott pedig azt hiszi, hogy mert biztosan nem elég értékes, megérdemli a balsorsát. Sajnos a szeretetet, jó kapcsolatot senkiből sem lehet kisajtolni. Nincs tökéletes gyerekkor és tökéletes szülő, hanem csak „elég jó”, aki figyelmes, megértő, együtt gondolkodó. A lényeg, hogy a felnövekvő embernek „elég jó” tapasztalata legyen, s eszerint szeressék – akkor ő is így működik majd további életében.