Mi van, ha a kutyád a lábadra ül?...

Most már hetek óta tudjuk, hogy kutyát nevelni nehéz – és ugyancsak hetek óta tanuljuk ezt a leckét, elsősorban a kutyaportal.hu honlap kutyanevelési tanácsadóját olvasgatva. Ahogy azt múltkorjában jeleztem, a Kutyapostás nem ért mindenben egyet a kutyásportál tudoraival, most egy olyan leckéjük következik, amelyről teljesen más a véleményem, mint az övék. (Ebből is látszik, mennyire nehéz kutyát nevelni…)

De mielőtt belelendülnénk az e heti tanulmányainkba, szeretnék még néhány szót szólni a múlt héten kitárgyalt szocializációról. Amiről azt írtam: az egyik legelemibb hiba ennek elmulasztása, mert így a kutyánk nem tanulja meg megismerni sem önmagát, sem környezetét, nem sajátítja el az együttélés szabályait, a lehetséges és elvárt viselkedésmódokat. És ez minden olyan kutyánál bekövetkezik, aki be van zárva – még ha egy akármilyen tágas udvarra is –, akit soha nem visznek sétálni, aki soha nem találkozhat más kutyával, más emberrel.

Ez a kutya olyan, mint egy felhúzott revolver, ha egyszer elszabadul, komoly bajt tud okozni. Miért? Mert soha nem került közel egy négylábúhoz, nem ismerte meg az utcán sétáló, futó, bicikliző, motorozó, autózó embereket, babakocsit toló fiatal és bottal járó idős házaspárt; elveszettként tekint a világba, amit ismeretlen, veszélyes ellenségek népesítenek be… Vagyis tessék kivinni! Tragikus tévhit, hogy a kertes házból nem kell sétáltatni, van ott neki elég hely, holott, bármekkora is az a hely, ha nem találkozik más lényekkel, ott sem szocializálódhat. És a kutyatámadások nagy része ennek köszönhető.

Nos, akkor következzék a mai lecke, amely a dominanciáról szól, vagyis arról, hogy ki az úr a házban. És azért írtam fentebb, hogy ebben a kérdésben nagyon más véleményen vagyok, mint a kutyaportál szerkesztői, mert ők is elővették azt a talán Cesar Millan – tudják: az amerikai csodálatos (hm…) kutyadoki – által divatba jött butaságot, ami a falkavezérségről szól.

Azt állítja a kutyaportál, hogy az egyik legfontosabb dolog az az, hogy ki a vezér és ki a követő. Majd következik néhány kérdés, amelyekre, ha igen a válaszod, akkor elbuktál: te vagy a követő, és a kutyád a vezér.

Hogy milyen ostobaságokból lehet ezt megtudni, következzen az első kérdés – mivel megint túlírtam a rovatot, ezért a többire a jövő hétig várniuk kell –, válaszolni pedig Sancho kutyám fog. Tehát: ráül a lábadra vagy a testedre invitálás nélkül? Micsoda? Hogy ráülök? Ha lehet, állandóan rajta tanyázok… A berni pásztor veleszületett tulajdonsága, hogy ha csak teheti, keresztbe áll az ember előtt, hogy legalább átessen rajtunk, de legalábbis, míg odébb tol, megsimogasson. Ha le akarok ülni, és a közelemben van a gazdám, véletlenül sem tévesztem el a lábát, mint jófajta ülőalkalmatosságot…