Mindenki lehet hős - Tízből több mint nyolcan sose teszünk semmit, amikor lehetne

IDEGESEN KAPKODJA A FEJÉT, keres valamit maga körül egy nő. Megszólítaná, hogy segíthet-e? Ha egy padon fekvő férfit lát, megkérdi tőle, hogy jól van-e? Vagy várja, hogy valaki más megoldja?

Család-otthonLengyel Gabriella2015. 09. 23. szerda2015. 09. 23.

Kép: , Image: 133387010, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: no, Credit line: Profimedia, Alamy, Fotó: Profimedia

Prague. Czech Republic. April 2012. A homeless man begs on the street as people walk by indifferent
, Image: 133387010, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: no, Credit line: Profimedia, Alamy
Fotó: Profimedia

Orosz Györgyi kommunikációs tanácsadó, a Hősök Tere civil kezdeményezés egyik alapítója és ügyvezetője állítja: – Magyarországon tízből nyolc ember azt mondja, hogy segítőkész, de tízből több mint nyolcan sose teszünk semmit, amikor lehetne. Mi ennek az oka? A közöny. Gyakran észre sem vesszük, ha valaki bajban van, vagy azt gondoljuk, nem a mi dolgunk megoldani. Biztosan mindenki volt már olyan helyzetben, hogy nagy csomagokat kellett cipelnie, s közben arra gondolt, milyen jó lenne, ha valaki segítene. De nem merünk segítséget kérni, mert félénkek, bizalmatlanok vagyunk, és mi sem segítünk másoknak vagy csak ritkán. A XX. század második felében a közösségek szerepe megváltozott, a szakemberek azt mondják, hogy egyszemélyes közösségként működünk. Miközben pedig volna igényünk közösségi létre, élményekre.

A Hősök Tere kezdeményezés alapítói a világhírű szociálpszichológus, Philip Zimbardo nyomán szeretnék megtanítani, hogyan lehet felismerni azt a helyzetet, ami már rám is tartozik, miképpen tudunk tenni a közöny ellen. – Ha teszünk másokért, idővel a többiek is tesznek értünk, sőt könnyebben kiállunk magunkért – mondja Orosz Györgyi. – Az lenne a fontos, hogy az adott helyzetben gondoljuk végig, mit tehetnénk, s tegyük is meg, ne sétáljunk el. Nem csak akkor lehet segíteni, ha már baj van. Mondjuk, valaki tolja a kerékpárját az út szélén, nem kér segítséget, de már régóta tolja. Mi lenne, ha megkérdezném tőle, hogy minden rendben van-e? Hogy tehetek-e érte valamit? Lehet, hogy nem, mert nincs nálam pumpa, neki meg az kellene. Jó érzés, hogy megkérdeztem, de neki is, mert valaki felfigyelt a helyzetére. Pici gesztusok ezek, ám csak így lehet elindulni.

A Hősök Tere nyáron beindította a 30 napos kihívás programot: a résztvevők vállalták, hogy egy hónapon keresztül mindennap megtesznek valami olyat, amit eddig nem mertek, vagy változtatnak valamin, amin eddig nem tudtak.

S mindezt nemcsak magukért, hanem másokért is teszik. Figyelmesebbek, kedvesebbek, barátságosabbak, segítőkészebbek lesznek. Azt szeretnék, ha tíz év múlva ez lenne a norma Magyarországon.

Mindennek a módszereit és eszközeit tanítják meg a Hősök Tere tréningeken az érdeklődőknek, elsősorban pedagógusoknak és fiataloknak. Mert bizonyosak benne, hogy mindenki képes kihozni magából a hétköznapi hőst.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek