Mesebeli történetek - Rímben gondolkodó bajnok

De kezdjük az elején. Bence – aki a napokban ünnepli 11. születésnapját – mindkét szemére vakon született, de hála a SOTE szemklinika többszöri műtétjeinek és a mamája fejlesztéseinek, ma már „csak” speciális bifokális szemüveget viselő gyengénlátó. A gyengénlátók kategóriájában kezdett 9 évesen versenyszerűen úszni, s mára már felsorolhatatlanul sok helyezést, érmet halmozott fel. De bajnokunk még az úszásnál is jobban szeret verseket, meséket írni. Édesanyjának köszönhetően háromévesen már ismerte a nagybetűket, négy és fél évesen összeolvasta a szavakat, a verseket pillanatok alatt megtanulta, ötévesen pedig már egyedül költött rímeket, s innentől nem volt megállás. Az iskolai és egyéb vers- és meseírói pályázatokon sorra nyerte a díjakat. Idén januárban a „Száncsengő, adventi egypercesek” pályázaton alsós korosztályban versből különdíjas, meséből 3. helyezett lett. Nyáron a Mozdulj! Közhasznú Egyesület versíró pályázatán is 3., ősszel a Jókai Klub „Hegyvidéki Mesék” meseíró pályázatán már 2., s nem sokkal később az Ezeregy Magyar Mesefesztivál 70 pályázójából az első helyezést érte el, meseírásból különdíjat is kapott.

– Nagyon tetszett a náthás rénszarvasról írt meséd. Már-már úgy volt, hogy Karácsonyapó nem vihet ajándékokat az embereknek…

– Igen, mert Apó olyan drágán vett új rénszarvast, hogy nem maradt pénze ajándékokra. Szerencsére az árusok megszánták, nem kértek pénzt a portékáikért, és Karácsonyapó még időben házhoz szállított mindent. Ekkor alakult ki az a szép szokás, hogy karácsony előtt az árusok mindig ingyen adták Apónak az áruikat. Mert rájöttek: jobb adni, mint kapni. Kár, hogy ezt sok ember nem így gondolja.

– Melyik áll hozzád közelebb, a vers vagy a próza?

– A vers! Anyu szerint azért, mert én rímekben gondolkodom. Ha ő a konyhában főzni kezd, még a felénél sem tart, már kész a vers. Tavaly a rénszarvasos mese mellett pikk-pakk megírtam a Karácsonyi szeretetet. Felolvasok belőle három versszakot. „Karácsonyi szeretet, / Anya bejglit sütöget. / Mákosat és diósat, / Tényleg nagyon finomat. // Ott áll már a karácsonyfa, / Ég rajta az összes gyertya. / Szuper jó a hangulat, / Mindenki vidáman mulat. // Halászlevet is eszünk, / Közben jót beszélgetünk. / Szép volt ez a karácsony, / Kár, hogy elmúlt, úgy bánom!” Én a tömör, frappáns verseket szeretem. Azokat nem unják el az emberek.

– Mi leszel, ha nagy leszel?

– Híres író szeretnék lenni. De nem szegény ám, pedig az írók ritkán gazdagok. Kivéve Harry Potter írónőjét, aki állítólag még a brit királynőnél is gazdagabb. Becsülöm benne, hogy nem lottón nyerte a pénzét, hanem megdolgozott érte. Az ilyen gazdagság igazi boldogság. A pénzből vennék egy nagy házat, mert már elég szűkösen vagyunk. Anyu itthon tanít, apu eljár dolgozni, de Barni öcsémmel külön szobánk sincs. Igaz, kis helyen is lehet nagy a szeretet, s ez ránk igaz. Ugye, anyu?